Legyünk önmagunk! De mi van ha a valódi énünket utálják mások?

Nem mások véleménye alapján kell meghatározni önmagunkat. Innentől kezdve teljesen mindegy, hogy ha esetleg a többség számára visszatetsző a valódi személyiségünk.

Persze hogy vannak bizonyos személyiség típusok akiknek nehezebb barátokat találni, de ha végül valakivel egy hullámhosszon lesznek, akkor az őszintébb és tartósabb is, mintha egy eljátszott karaktert hozna és azt kedvelnék...

Egyébként is, a színészkedés baromi kimerítő tud lenni egy idő után. Nem egészséges.

Van az a mondás, hogy inkább utáljanak azért, aki vagyok, mint szeressen azért, aki nem.

Én akkor lettem kiegyensúlyozottabb, mikor elhagytam a megfelelési kényszerem. Igaz, megcsappant a barátaim száma, de akik igazán, önmagamért szerettek, azok a mai napig mellettem állnak.

Ha olyan gáz jellemed van, ami miatt kívétel nélkül minden ember utál, akkor ez általában azt jelzi, hogy valami nagy gondok vannak veled, ilyenkor nem árt magadba nézni és változni.

Máskülönben a “légy önmagad” életbölcsesség arra utal, hogy ne akarj az egész emberiségnek, mindenkinek megfelelni, az oké, ha vannak barátaid, akik szeretnek, a többi ember nem olyan lényeges az életedben.

#6 Akik beszólnak neked, szerinted õk milyenek?:)) Ha senki sem szól be, akkor okom sincs vissza szólni.

Amúgy mivel szólnak be? Vagy milyen véleményeket kell megvédened? Ha te is azzal jössz, hogy “Hitler did nothing wrong”, akkor nem csodálom, hogy támadják a véleményed:)) De oda jó érvek is kellenek ahhoz, hogy másokat meggyõzz az abszurd látásmódokról, nem elég az olyan “igazam van te g*c* s késsz” vállvonogatás.

Szerintem ezek sablonos idióta mondások így önmagukban.

Mert ugye mondhatná egy sorozatgyilkos is, hogy de azt mondták legyek önmagam, most meg akkor mi a probléma.

De a lényeg az lenne, szerintem, hogy legyünk önmagunk amennyire csak lehetünk, úgy, hogy ezzel másoknak és magunknak a lehető legkevesebb kárt okozzuk.