Az embereket miért zavarja hogy semmit nem beszélek magamról?

11-es: megpróbálok pártsemleges maradni illetve nem összevitatkozni az előttem szólóval, ha azt látom, hogy ő sziklaszilárdan hisz valami netán általam h.lyeségnek tartott eszmében - sajnos volt már rá példa, hogy jobb a békesség elvén inkább nem árultam el a nézeteimet, hanem kérdésekkel igyekeztem tompítani a feszültséget.

Persze, ha úgy kell valamiről beszélnem, hogy én vagyok az első és előttem még senki sem nyilatkozott a társaságban, akkor kimondom, amit gondolok, aztán utána jön az, hogy szépen magamra maradok a véleményemmel, na ezért inkább okosabban most már előre kérdezek. :D

11-es: ja, és a véleményem kimondását persze nagyban befolyásolja az, hogy mennyire vagyok függő helyzetben a beszélgető partneremtől, mert pl. egy főnöknek mindig igaza van! :D

De egyébként le.arom, hogy mit gondolnak mások és vállalom a különcséget. :)

"Nagyon kényelmetlenül érzem magam, amikor szótlan emberrel maradok kettesben, mert nekem kell folyton agyalnom azon, hogy mivel vigyem tovább a témát, hogy ne legyen kínos csend."

Ezt én sosem értettem. Miért kínos néhány embernek a csend? Miért kell állandóan beszélni? Miért nem lehet egymás mellett ülni csendben? Ha olyan emberrel maradsz kettesben, aki nem akar beszélni, miért nem tudsz te is csendben maradni?

#14 ebben nincs igazad teljes mértékben. Más, ha a párommal ülök csendben, vagy a legjobb barátommal. Sőt néha többet jelent minden szónál.

Megint más, mikor pl. egy koncerten vagy egy társasággal, és az egyik alany megkérdezi, (akit még nem ismersz annyira) kijössz velem rágyújtani? Mondom, persze. Aztán kint meg nézzük egymást mint a hülye gyerekek. Nekem elég jó a fantáziám, és tudok úgy beszélni, hogy a másik fél azt ne kínvallatásnak vegye, de vannak ilyen emberek, akiket egyáltalán nem lehet szóra bírni. Mindenre csak azt mondja, "hát igen" meg "ja". Ezzel nehéz tovább vinni a témát. És ezek az emberek nem feltétlenül ostobák, hanem valóban félnek attól ,hogy elárulnak valamit magukról.

14-es: na igen, ez jó kérdés! :)

Én is szeretem a csendet és ezt én sem értettem soha, hogy miért nem lehet beletemetkezni a munkába állandó pofázás nélkül?!

Fodrásznál is azt a fodrászt szeretem jobban, aki nem vájkál a magánéletemben, hanem csendben teszi a dolgát, amire megkértem és én meg közben meditálással töltődöm. :)

14es: +1

Én se értem sokan minek erőltetik a beszélgetést ha a másik fél jól láthatóan nem vevő rá.

7es:

Tudod nekem például a te kínos csended maga a megváltás. Én szeretem a csendet, számomra az erőltetett beszélgetés a kínos. Lehet velem beszélgetni szinte bármilyen témában de nem szeretem sokat jártatni a pofám. + én mindent csak egyszer mondok el. Az összes szófosó ismerőmöm mindig mindent többször is elmond annak ellenére, hogy már elmondta. Az ilyenekkel kellene beszélgetnem? Akik azt se tudják mit beszélnek csak jön ki belőlük a sok blablablabla?! Nem is figyelnek a beszélgetésre, ha figyelnének tudniuk kellene, hogy a héten már 3x elmesélték mi volt velük hétvégén. Én a tartalmasabb beszélgetéseket szeretem, ahol a két fél figyel egymásra. Szóval ha a rizsázás és a csend között kell választanom, én a csendre szavazok. De gondolom te extrovertáltabb személyiség vagy és ezért nem tudod átérezni miről beszélek. Amivel nincs semmi gond. Csak észre kéne venned, hogy nem mindenki szeret locsifecsizni. Lehet nem is vagy érdekes vagy olyan témával zaklatod az illetőt ami nem érdekli, nem vagy neki szimpatikus stb. Ha nem megy a beszélgetés akkor ne erőltesd mert a másik fogja magát kellemetlenül érezni. Keress mást akivel beszélhetsz oszt cső. Úgyis ugyan azt mondod el neki is minimum 3x 🙊 :P