Volt már olyan, hogy öngyilkosságon törted a fejed? Ha igen, mi miatt?

Rendszeresen... Nem is nagyon kell kiváltó ok, inkább csak beugrik néha, hogy "ha most ölném meg magam, senki sem látta volna az előjeleit, mert pár órája még programokat egyeztettem a barátaimmal" vagy "ha megölném magam, akkor nem kéne később szembenéznem azzal az apró problémával, ami épp foglalkoztat (pl nem kéne rokonlátogatásra mennem)"

Néha elég ijesztő, hogy akaratlanul is napi szinten erre ugrik az agyam, de próbálok tenni ellene.

Volt ilyen, többször is.

Sőt, mai napig rendszeresen.

Betegség, egyedüllét, monotonitás.

Nem jó már semmi sem. Teljesen mindegy mit csinálok, nem tetszik senkinek...

Családban legkisebb gyerekként nem fordítottak rám kellő figyelmet és ez látszik is. Zárkózott, depresszióra hajlamos, nárcisztikus személyiség lettem.

Hosszú ideig a betegség volt az egyetlen dolog, ami foglalkoztatott. Egyik percben le akartam küzdeni, másikban vártam, mikor visz el, harmadikban azon agyaltam, hogyan meneküljek ki az egészből. Később jött a "munka". Eleinte jó hatással volt rám, hisz volt egy kis változás az életemben, megismertem pár új embert. Aztán ezek az emberek lassan ugyanúgy ellenszenvesnek tűntek, amikor többüket ledolgoztam, de még csak meg sem köszönte senki. Meguntam, de nagyon. Közben a "barátnőm" kibelezte a lelkem, de úgy rendesen. Volt ekkor egy öngyi kísérletem. El is mentem volna, csak észrevette, hogy gond van és végülis a mentősök... Persze utána még békült, hogy újra belém tudjon rúgni néhányat. Na de ez kitérő... Munkahely váltás is volt, még monotonabb, még inkább értéktelennek érzem a létem.

Most, így teljesen egyedül megint azon agyalok, hogy öngyi leszek, ezért is írtam be itt a keresőbe. Azt hittem, lesz itt egy-két módszer... Úgy tűnik rosz helyen keresgélek...

Kurta fáradt vagyok már. Remélem, lesz valami hatása legalább a rengeteg beszedett gyógyszernek...

Jó éjt világ!