(Enyhébb) mentális gondokkal küzdők, hogyan lesztek boldogok?
Én magamnál enyhe autizmust diagnosztizáltam. Igazából durva voltam gyermekként.
Elvoltam a saját világomban, az érdeklődési köreimmel vagy mikkel kapcsolatban fabrikáltam folyamatosan sztorikat, néha fel se fogtam a külvilágot.
Az emberek nem érdekeltek, az érzelmeket felfogtam és kimutattam ugyan, de azért nem igazán.
Igénytelen voltam magamra, nagyon zsíros haj, nem divatos öltözék, tisztálkoással is voltak gondok.
Eleinte annyira elvoltam a világomban, hogy az se zavart, hogy kiközösítettek.
Nagyszülők neveltek, tőlük el akartam szökni meg mindig a képzeletbeli igazi szüleimet vártam, holott nem volt rossz sorom azért. (élnek a szüleim, külön, az egyikük elmebeteg)
Elől hiányzott a fogam 16 éves koromig, gondolhatjátok.
16-17 éves koromban kezdtem elgondolkozni a dolgokon, ekkor horrorisztikus tinikorn mentem át. Megkérdőjeleztem magam, meginogtam; tudtam, hogy változnom kell, de féltem tőle, esténként jeleneteim voltak.
Azóta ezer dologban változtam, rengeteg munka van benne.
Már adok magamra, bár még van mit fejlődnöm ezen a téren.
Már nagyrészt kontrollálom, mikor menekülhetek bele a magam kis kreált világába, de akkor viszont jól esik, kiszakadok a mindennapokból. :)
Már felfogom az érzelmeket, van valamennyi empátiám, megtanultam valamennyire beszélgetni, kommunikálni.
Azért van még hova fejlődnöm.
Fentiek miatt utasítottam voltaképp el egy férfit, akit amúgy szeretek.
Fentiek miatt nincs önbizalmam, instabil vagyok, sosem vagyok boldog....
Megfejelve egy nehéz élethelyzettel, körülöttem sok halállal, betegséggel; elviselhetetlenül unalmas munkával és ilyen téren kilátástalansággal...
Mi lesz velem?
Pszichológus mennyire segít?
válasza:Azt mondják, hogy a boldogság nem más, mint jó egészség, rossz memória. Egyszerűen csak engedd el, ami nem szolgál téged.
Legyél nyitott, aztán lesznek majd olyan ismerőseid, akiknek fontos leszel.
válasza:Nekem szociális fóbiám van.
Úgy tudok boldog lenni, hogy jól tudom menedzselni a szükségleteimet.
Ambivertált személyiségű vagyok, azaz kb egyformán introvertált és extrovertált, tehát azért elég sokszor van szükségem társaságra is, ami így nagyon sok nehéz kínos szitut teremt. De muszáj közösségbe mennem. Kevésszer jön össze. Igyekszem megragadni, és kimaxolni azokat a helyzeteket, amikor jól tudom érezni magam, akkor az feltölt. A szorongás viszont nagyon kimerítő, még sokat kell dolgoznom rajta 🤔
A magammal töltendő időmben pedig teljesen fel tudok töltődni. Hobbijaimmal, sporttal. Szeretem 🙂 konkrétan így fél életet élek, de mivel jól tudom kezelni a prioritásaimat, céljaimat, tanulok magamról-fejlesztem magam, így igazándiból több, mint félig boldog tudok lenni, de nem egészen boldog. Viszont semmiképp sem vagyok depis vagy rosszkedvű. Régen az voltam, elég mélyről kezdtem 🙂
Szóval ja... az asszertivitást ajánlom mindenkinek. Nagyon jó, ha rendbe tudod rakni a belső kommunikációdat, gondolkodásmódodat. Pozitív-problémamegoldó szemléletmódot tartom célravezetőnek minden esetben 🙂
Ez absuolút egyéni munka amúgy. Sokat segíthetnek könyvek, cikkek, iamerősök akár meg a tapasztalati útom szerzett tudás is.
Pszichológus is csak egy ilyen dolog, ami sokat segíthet a te seját egyéni munkádban, de a megoldást nem ő fogja adni. Arra mindenkinek magánakbkell rájönnie, mindenkinek saját egyedi útja van 🙂
26f
válasza:
válasza:#4
Megfogalmaztam valamit valahogy. ;)
Szerintem érthető, hogy mi a mondandóm lényege. Most ez a fajta megfogalmazás jutott neki.
Értsd jól és ne szó szerint!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!