Miért nem szeretik a gyerekeket?

Ha őszintén válaszolok, lepontoznak.

Így nincs értelme válaszolni. Túl provokatív a téma.

Nyilván van, akinek a gyerek a mindene. De ezek az emberek nehezen tudják elfogadni, hogy nem mindenki gondolkodik így.

Szomszédom a kis állatokat sem szereti. Minden kölöktől rosszul van. Idegesíti, hogy tehetetlenek és sírnak és nem kommunikálnak érthető módon. Lehet őt utálni, de erről nem fog változni, csak benned lesz több a gyűlölet, amit te táplálsz.

Én szimplán csak félek, hogy olyan leszek, mint a nagy szüleim, akik szöget vertek a gyerekekbe büntetés képen, meg kukoricán térdepeltem, miután véresre verték bottal a segged, mert csúnyán beszeltem, vagy a szüleim, akik minden kis vacak miatt pofoztak és lelkileg terrorizáltak, hogy csak rosszra vagyok képes és nem érdemlem meg a boldogságot. Szóval nekem a lelki nyomorékká válaszom és a rossz szülői példa rémiszt a gyerekeketől. Én akarok én is rossz szülő lenni.

Pontozz le, és gyűlölj. Hozzá szoktam gyerekként.

Kollégám saját magának akár élményt szerezni, neki nem fér bele, hogy gyerekekkel foglalkozik. 37 éves és idén először jutott el oda, hogy az adóssága végre 0. Eddig folyamatosan mínuszba volt. 37 évesen elkezdheti a spórolást, és az anyagi biztonság megtermtését. Majd úgy 10 év múlva, amikor már meddő lesz, lehet neki gondolodni a gyereken.

Gyűlölheted öt is, de ő nem fog felelőtlenül gyereket vállalni.

Aztán ott van a lobsterizmus blog. Ott vannak még olyan hiteles és valós érvek, amiket gyűlölhet az, aki szerint a női principium a gyerek vállalás, illetve a "mi" felelősségünk, hogy fogy a több diplomás, értelmiségi réteg magyarok körében.

Kolléganőm 10 éve akar gyereket, a feje 10 éve nem akar, mert nincs pénzük rá. (havi számlájuk vége nem éri el sosem a fél millás szintet sem. Gyakorlatilag ha valami váratlan éri őket, ott van végük.) #magyar.

Auto korrektor...

Én akarok én - én nem akarok rossz szülő lenni.

Akár - akar

...

Bocsi, talán nehezen, de érthető volt az irás (hosszú i)

Én csak azokat a gyerekeket nem szeretem, akik neveletlenek.

Nem bírom elviselni az ordítozásukat, hogy nem bírnak 5 percig megülni egy helyben, hogy nem szabad őket egyedül hagyni 2 mp-re, mert rögtön csinálnak valami f4szságot.

Utálom a hisztizésüket, azt, hogy agresszívek más élőlényekkel (van a rokonságban olyan gyerek, aki mindig, amikor nálunk vannak, szórakozásból veri a macskáinkat).

De a legjobban azt utálom, hogy nem lehet rájuk szólni, mert a "kedves" szülők egyből megmondják a magukét, hogy mi ne fegyelmezzük az ő fattyukat, meg bármit megtehet, verheti csóri macskákat, hangoskodhat, szétdobálhatja a játékait, amiket aztán úgy otthagy, mint kutya a szarát, ha neki épp nem tetszik, hogy beszélgetünk, addig üvöltözhet, amíg valaki végig nem hallgatja, ahogy fél órán át taglalja, mit csináltak a hülye meséiben a szereplők. És mindezt arra hivatkozva, hogy ő GYEREK.

Jelenleg nem akarok gyereket, mert nincs türelmem ehhez és nem annyi a célom az életben, hogy huszonpár évesen ideszüljek pár gyereket, mint valami ellős tehén, aztán hirdessem az igét, hogy a gyerek jelenti az egyetlen örömöt egy nő életében.

Én tanulni akarok, aztán találni egy normális állást és élni az életem.

Mert sokan közülük farkasbőrbe bújva kicsiként ártatlannak mutatják magukat, majd idősödvén ilyenek lesznek:

[link]

Már miért kellene szeretnem őket??? Amúgy ezt tényleg nem értem.

Nekem nem cukik

Irritál az magas, vékon hangjuk.

Irritál, hogy általában hangosak, az egész villamos tőlük zeng, ami 9, de néha 10 óra munka után, zombiként szörnyű.

Főleg utálom, ha neveletlen is: még a hangosnál is hangosabb, futkározik, majdnem fellök.....

Utálom, hogy minden körülöttük forog:

- járművön át kell add a helyed (nyilván érthető ennek az oka,de attól még nem örülök).

- a legtöbb ember valamiért cukinak tartja őket, ezért őket nézik elvarázsolva egy mély, lelkizős beszélgetés közepén, azt félbeszakítva,

- ha csak pl gyaloglunk is elolvadnak, pedig számomra nem cuki,

- ha ismerős gyereke van ott, pörög, túl sok energiája van (ugye nekik sok van), képtelenség tőle beszélgetni és mindig vele kell foglalkozni. Jólnevelttel is és ők alapból ilyenek, de engem ez irritál.

Akarok-e gyereket? Fogalmam sincs...

Előttem már összefoglalták sokan.

Egyszerűen idegesítenek.

Nem tudnak normális hangerőn beszélni, visítanak, hangosak, ok nélkül hisztiznek, neveletlenek, rohangálnak, 2 mp-ig nem hagyják abba.

Rájuk ugye nem lehet szólni mert akkor gyerekgyűlölő vagy, és különben is milyen dolog.

Zavarnak és idegesítenek. A többségük még agresszív is, a saját környezetét is tönkreteszi.

Igen tudom ez nevelés kérdése is..de akkor itt jönnek anyucik. Ők valamiért felsőbbrendűnek érzik magukat mert gyerekük van. Előre kell engedi őket? Megvárni amíg rájuk vált a lámpa, mert a kib x.szott kölyke nem tud átmenni az úton? Nézni és hallgatni a hisztit a boltban, v bármelyik üzletben? Na köszi nem.

És szerintetek miért van annyi egyedülálló szülő?

Mert egy gyerek a legtöbb kapcsolatot szét. xbassza.

Ennyi.

Most majd jönnek a véresszájú anyukák és lepontoznak mindenkit és elmondják hogy mindenki beteg csak ők nem. :) Örülök a kérdésnek egyébként, mert sokan vagyunk így. Csak erről rohadtul nem beszél senki. Mert konkrétan tabu. Jaj a gyerek azt csak szeretni lehet... a f. xszt.