Ti mit gondoltok azokról az emberekről, akik nem szeretik a gyerekeket?

Számos tényező kombinációja lehet, kinél mi -nem túl érzelmes alkat, és/vagy nem igazán társasági lény, de a különféle érzékenységek is belejátszhatnak, sokak számára a gyerekek túl hangosak stb-, de esélyesen hozzáadódik a saját gyerekkorából valamilyen fajta lelki blokk.

Ettől még akit gyerekkorában ért valami komolyabb negatív esemény, még szeretheti a gyerekeket, van, hogy nagyon is van szülői szíve.

Egyébként nagyon nem mindegy, milyen korosztályról van szó. Nekem pl erős gondoskodási igényem van a kisebbek felé, míg a kamaszokkal általában erőfeszítést igényel, hogy jól kijöjjek.

Én nem tartom őket aranyosnak.

Mások a kutyákat, macskákat, kisállatokat stb. nem tartják aranyosnak. Őket is el kellene ítélni? Ilyen kérdést miért nem tesznek fel?

Van, aki eleve nem tud velük mit kezdeni, ezért elzárkózik tőlük; van akinek nem lehet gyereke, ezért elzárkózik a közeledésétől; van, akit kiskorában megalázott egy dedós társa, ami mély nyomott hagyott benne, ezért utálja a kölyköket.

Ítélet napig lehetne sorolni az okokat.

Nem ítélem el őket, mert nem lehet mindenkit szeretni. Nem bántom a kölyköket, de tőlem se várja egyik szülő se el, hogy abajgassam a porontyát, vagy hogy lenézzenek azért, mert nekem nincs és nem is kell kölyök!