Hogyan lehet lelkileg kibírni azt, hogy az egyik szülőd nagyon beteg?

Szerintem nem fogsz tudni semmikor felkészülni rá. Talán jobb lenne ha a műtét előtt több időt töltenétek el együtt, és ha lenne valaki aki neked is segítene. Legyengülten, betegen nehezebb reménykedni, de ez nem jelenti azt, hogy csak a legrosszabb történhet. Viszont aki súlyos beteg az számol ezzel is. Talán próbáld meg legalább előtte azt mutatni, hogy akárhogy alakul te elég erős leszel. Egy szülőnek nehezebb az a tudat, hogy magára kell hagynia a gyerekét. Talán erről is jó lenne beszélgetni vele.

Beszélni, mert, ha rosszul alakulnak a dolgok, akkor bánni fogod egy életen át. Sajnos nekem az apukám lett nagyon beteg és ő nem tudott beszélni az érzéseiről, és mi sem tudtunk. Végül apukám elment és emlékszem még arra az érzésre, hogy ennyire le voltam bénulva, amikor beszélni kellett volna, és én nem voltam elég bátor, mégis megbántam már ezerszer a gyávaságomat, mert nem emlékszem, hogy utoljára mikor mondtam neki, hogy szeretem és arra sem, hogy ő mikor mondta nekem utoljára. Mostanában szoktam olyanokat álmodni róla, hogy beszélgetünk, ahogy akkor nem tudtunk.De az esélyt akkor is eljátszottam.

Kezd úgy ahogy itt leírtad, hogy nem mondtál le róla, de a betegsége ráébresztett arra, hogy mi az amit egyébként is el akartál volna mondani neki. Előtte gondold át mik ezek és próbálj meg ne nagyon eltérni.

"Szeretlek. És sajnálom, hogy hosszú ideje nem mondtam ki, de nagyon sokszor szeretném még mondani neked."