Szerintetek van értelme az ötletemnek? Tudnék segíteni így bárkinek is?

Nem rég olvastam egy kérdést itt, amiben a kérdező anyukája iskolai pszichológusként dolgozott, és lemondott egy diákról, csak mert nem fűlött a foga egy családi erőszak témájú esethez. Nagyon elszomorított a dolog. Az jutott eszembe hogy hány gyerek kénytelen hasonló dolgokon átmenni, és sokszor nem segít nekik senki, csak az elköltözés marad mint megoldás, de addig is sok éven át sínylődnek. De nem is kell hogy megerőszakolás legyen a téma, hány gyerek nő fel kirekesztve, az iskolában megalázva, és a szülők nem segítenek. Nagyon szeretnék segíteni nekik, mivel én is éltem át hasonlókat, és a baráti köröm is főleg ilyen emberekből áll.

Én egy elég elfogadó személyiség vagyok, szívesen segítenék másokon, bár nem lennék fő állású pszichológus. Én inkább csak támaszt szeretnék nyújtani, egy segítő kezet, mert sokszor nehéz kitörni ebből (családi erőszak, depresszió, szorongás), nehéz elkezdeni a javuláshoz vezető utat.

Szerintetek van értelme ennek a tervnek? A biztos cél érdekében azért tanulnék pszichológiát is. Annyira szomorú látni hogy az iskolai kirekesztés vagy szorongás szinte már normális és senki nem foglalkozik vele, egyre több gyerek szenved ebben, sokan lesznek depresszisóak tőle, vagy mély sebeket hagynak ezek a dolgoka mik kihatnak a későbbi életükre, és ezt mind azért mert nem mertek szólni a szülőknek, vagy ha mégis akkor nem kaptak segítséget.

Ezt az egész dolgok nem holnap kezdeném ugye, nem is tudom hogy lenne-e értelme. Szerintetek? Esetleg tudnátok írni példákat amikkel tudnék embereken segíteni? (nem támogatással, és nem főállásban)