Valaki mondta, hogy aki nincs fent Facebookon az nem is él. Majdnem mondtam, hogy akkor én zombi vagy szellem vagyok, de inkább hagytam, mert hivatalos ügy volt. De mi az igazság, tényleg nem lehet enélkül az adathalász oldal nélkül élni?

Szerintem egyáltalán nem nélkülözhetetlen a Facebook.

A tesómék is tökéletesen megvannak nélküle. Telefonon tartjuk a kapcsolatot illetve mailben és ez teljesen jó.

Egyre jobban fontolgatom magam is, hogy lekattanjak róla, csak az időt viszi és nem vagyk kíváncsi, hogy kinek milyen a nagyujja ahogy napozik és mit evett ebédre, vagy éppen kitől koppint valami "magasröptű" idézetet.

Sőt vannak nagyon tehetős ismerőseim is, kifejezetten és tudatosan nincsenek fenn sehol és sokkal nyugodtabb az életük.

ez a kijelentés kb. 5 éves.

sok fiatal már nem használja a fb-t, mert fent van összes rokona és azt lesik, milyen képet rakott ki, kik az ismerősei. sőt, meg lehet nézni, hogy a posztok, megosztások száma is olyan csekély, h nincs is mit lájoklni.

Fiatalok inkább már snapen, instán, stb. nyomják.

32 éves nő vagyok. Nincs és nem is lesz facebookom.

Akikkel olyan a kapcsolatom, hogy szeretnénk kicsit beszélgetni vagy megmutatni egymásnak egy-két fotót, ők tudják a számom és a viber alkalmazást használjuk.

Nehéz, nekem is van facebook fiókom, mert kell a sulis csoporthoz meg miegyébhez, a családdal is könnyebb kapcsolatot tartani, ez az egyetlen platform ahol hamar elérem őket - előbb válaszolnak itt, mint hogy felvegyék a telefont...

Nálam le van korlátozva minden, nem teszek ki tartalmakat, nem jelölök vissza senkit akit nem muszáj, az ismerőseim követése le van állítva és értésükre van adva, hogy nem, nem láttam a facebookon...

Gyakorlatilag csak a sulis infókhoz és üzengetéshez használom, azt is csak gépen, a telefonomon le van tiltva teljesen.

Így azért elég jól el lehet vele lavírozni.