Miért jó élni?

Egy idő után már semmi nem ad úgy igazán újat, mint mikor az a tipikus "első élményt" érzed. Pl első szerelem, első randi, első összeköltözés, első kisállat, első közös nyaralás, stb. Idővel olyan mintha minden ismétlődne, már nem nincs, vagy egyre kevesebb ez az "első" élmény, és a kisebb dolgoknak sem tud úgy örülni, mint régen.

Mégis, tudok a kisebb dolgoknak is még örülni és értem, miért jó élni, vannak ilyen pillanatok, és még csak nem is kell nagy dolgokra gondolni.

Az más más kérdés, hogy mi értelme van. Főleg, hogy nemrég halt meg egy közeli családtagom. Hirtelen és gyorsan, még ő sem készült teljesen fel, talán nem is lehet, pedig számított rá belül ő is. Mégsem volt rá készen mikor elment. Ez nekem ijesztő tudni, mindig úgy képzeltem, hogy ha odakerül az ember, addigra elfogadja, de nem így van sokaknál.