Miért mindig azok szenvednek akik nem érdemlik meg? Ennyire nem lehet igazságtalan az élet.

Nos 20 éves egyetemi hallgató vagyok, jó tanuló, sportolok,

mindenkivel kedves és jószívű vagyok és bár nem vet fel a pénz de jó szívvel adok egy kis aprót ha az utcán kéreget valaki. Nem cigizek, nem iszok életemben 1x voltam részeg. A szüleimmel élek mivel, tanulás mellett dolgozni nem tudok, hogy elköltözzek. A szüleim soha nem is támogattak, illetve nem is akarták, hogy megszülessek.

Hogy a kérdéshez visszatérjek, semmi másra nem lenne szükségem mint egy társra aki mellettem áll. De valahogy a lányokat nem érdeklem. Nem nevezném magam csúnyának és még sportolok is, 3 évig hobbi szinten boxoltam is, 5 év már focizom.

Példának okáért amiért igazságtalannak tarom ezt, vegyük apámat akire nyugodt szívvel mondhatom, hogy rossz ember. Alkoholista és többre becsüli az alkoholt mint a családját. Én pont az ellentettje vagyok, bármit megadnék egy családért és bármit megtennék értük ha már lenne, mégis én szenvedek és nézhetem ahogy az ismeretségi körömben mindenki szép lassan megnősül, családot alapít, komoly kapcsolatban van stb.

Ezek szerint mégis ennyire igazságtalan az élet? A rossz emberek megkaphatják azt amit a "jó" emberek nem?

Sokáig pozitív voltam, de egyre inkább úgy érzem, hogy nekem nem jár ki a boldogság, csak a szenvedés.