Mégis hogyan gondolják, hogy minden rajtunk múlik, mindent mi alakítunk?

Szegény mentális betegen és ilyen anya mellett, valamint ilyen környezetben nem biztos, hogy megtanul tanulni, észreveszi, mi érdekli és felfogja mindennek a jelentőségét.

Plusz ott, abban a helyzetben marhára nem elég tanulni.

Egyetlen lehetséges opció, hogy kisétál az utcára, nyakában egy táblával, hogy szerető családot szeretne. Fogadják örökbe, viseljék el a bolondságait, pótolják az anyjától meg nem kapott szeretet, vigyék el pszichológushoz, akár pszichiáterhez.

Az anya meg összeroppan, de jelen helyzetben nem sajnálom.

De igazából itt ez se megoldás, mert a kislány ragaszkodik az anyjához, anno, amikor próbáltam segíteni, beszélgettem vele.

Tudod, a bántalmazottak is ragaszkodnak a bántalmazóhoz. Na, ez a helyzet valami ilyesmi.... Csak tettlegesség azért nem szokott lenni.

Azt senki se vitatta, hogy mindennek ára van.

Ez csak a legbrutálisabb sztori a környezetemben. Sajnos rokon.

De mindenkinek nagyon nehéz és vannak még hajmeresztő dolgok bőven a rokoni, baráti, munkatársi körökben. A saját életemben szintúgy.

Időhiánnyal, energiahiánnyal küzdünk, kétségbeesettek vagyunk és nem olyan tökéletesek, mint a gyakorin sokan.