Csendes vagyok és félek az emberektől. Hogyan változtathatok magamon?

szerintem is vagy az, hogy először kis társaságban próbáld meg, vagy pedig olvasd el "Emma Sargent, Tim Fearon: a társalgás" c. könyvet, nagyon sok ötletet adhat.

Én is hasonlók miatt szenvedtem egész életemben, csak nekem azért alakult ez ki, mert hallássérült vagyok és nem tudom követni a beszélgetést.

Első sorban nem társaságban kellene eröltetni önmagadat, hanem rámenni az önismeretre.

Ki vagy te?

Mi szerethető s utálható benned?

Mik az előnyeid s hátrányaid?

Hátrányokból próbálj elönyt kovácsolni.

Mikhez értesz?

Pl hobbik, munka

Mennyire s mikben vagy informált?

Miért vagy olyan amilyen?

Mik alapulnak gének s mik alakítottak az életben olyanná amilyen vagy?

Van-e célod?

Hol tartasz az életedben?

Mennyire vagy elégedett?

Tudnál-e változtatni vagy más jobb utat találni?

S még sorolhatnánk a kérdéseket önmagad felé.

Nekem 4-5évnyi éjjeli elmélkedős biciklizésbe telt.

Te mennyi időt fordítasz magadra?

Gondolkodj s találd meg a válaszaidat.

Amint pedig ezekre van válasz, cselekedj s nyiss a világ felé.

De azt úgyis érezni fogod.

Persze vannak olyan személyiség típusok, melyek nem igényelnek nagy társaságot csak szűk köröket.

Pl énnnekem elég a szűk családi kör, párom s 2 ismerősöm.

Magamnak való művész vagyok, de ez nem azt jelenti, hogy nem kommunikálok az emberekkel.

Sok esetben nekem az a gondom az emberek zömével, hogy önismerrt a béka segge alatt, felületesek, sok esetben semmihez se értenek csak amiről papírjuk van, de van hogy ahhoz se. 😂

Röviden: Untatnak.