Miért cseszegetitek azokat, akik nem akarnak gyereket vállalni?

Kedvencem: mikor valaki arra panaszkodik, hogy otthon piszkálják, amiért nem szül, és hogy azt hallgatja, hogy "majd fog ez változni". Kommentek 90%-a minimum a következő: "Jaj ennyi idősen én sem akartam még gyereket.", "Meglátod 2-3 év múlva már szülni fogsz.", "Na majd 10 év múlva csak nevetsz azon, hogy ilyen gondolataid voltak valaha.".

Mintha akkora tragédia lenne, ha valaki nem adja fel mindenét egy gyerek miatt.

Szerintem meg itt mindenkivel gond van aki a másik dolgába ennyire beleártja magát: azzal is aki megszólja a másikat, és azzal is aki magára veszi, és emiatt itt kérdezget.

Tervezd a saját életedet, te döntöd el hogy mások tanácsát mefogadod vagy sem, de semmiképp ne vedd személyes támadásnak.

46 éves pasas vagyok. Gyermektelen. Nekem jó így. Ártok vele bárkinek is? Nem! (Ha igen, szívesen meghallgatom, hogy kinek és mivel.)

Egy időben eskü úgy voltam vele, hogy ha "ez van a sorsomban, hogy gyerekem legyen" akkor olyan "üsse kő, egyefene" belementem volna, de az apaszerep sosem vonzott igazán, sokkal több ellene, mint mellette szóló érv van az én saját szempontjaim szerint. És úgy gondolom, hogy felelősebb döntés nem bevállalni, mint beleugrani és utána nyígni, rosszul csinálni, megbánni stb és azzal vagy azokkal az élet(t)(ekk)el érezteni, hogy csak véletlen, de nem kívánt baleset eredménye(i). Úgyhogy nyilván az üssekő időszakban nem véletlen nem lett. Az akkori párom elhagyott, ma már anyuka. Én komolyan, még örülök is, mert miattam nem lett volna etikus végigyszenvednie gyerek nélkül az életét. Viszont tényleg nem vágyom rá. Vannak ismerősök, ahol vannak gyerekek, olyan kvázinagybácsis jelleggel nagyon jóban is vagyok velük, de nekem doszt elég ennyi.

Ha pedig valakinek nincs jobb dolga, mint ezzel foglalkozni, akkor arra együttérzően ránézek, de meg sem szólalok.

3-asnak igaza van.

Én leszarom, ki szül, meg ki nem, de a "diplomás kutya"-tulaj meg az "unokatesóm" után még ez is, kicsit sok lesz, nem érzitek?