Miért fáj annyira a visszautasítás?

Bátor voltál nagyon!

Én már eleve nem írok senkinek,mert felek a visszautasítástól.

Legalább korrekt volt.Nem használta ki a lehetőséget.

Ha legközelebb kezdeményezel ne írj csak jelöld ismerősnek.

Nem jól tetted,tanulj belőle.

Velem olyan volt, hogy egy férfi, akinek a nevét tudtam, de sosem beszéltünk, állandóan szemezett velem már hosszú ideje, de sosem mert odajönni stb. én meg bejelöltem facebookon, és vissza se jelölt. Azt láttam, hogy posztolt valamit nyilvánosan, hogy lássam, hogy volt fönt, de nem jelölt vissza. Szóval ilyen jelzésértékű, hogy tessék, láttam, hogy itt próbálkozol, de nem foglak visszajelölni.

Olyan nevetségesen éreztem magam. Az is gáz volt, hogy ugye honnan tudtam a nevét, mint valami stalker, mert elvileg nem tudhattam volna. Szóval le is lepleztem magam, meg be is égtem.

Hát nagyon rossz érzés volt, hogy így "finoman" visszautasított, akinek elvileg tetszettem.

Nem is értem, akkor miért kellett folyton szenvedélyesen a szemembe nézni, meg utánam fordulgatni az utcán, ha még csak beszélni sem akart velem.

Szóval megértelek, kérdező. Ez munkahelyen még persze hatványozottan gázabb.