Hogy könnyebb meggyászolni valakit? Hosszú betegség után vagy egy hirtelen baesetben következett halált?

Hosszú betegségnél könnyebb feldolgozni (többször is volt benne részem, egyszer én ápoltam az illetőt).

Sőt, akkor már várod. Az illető iszonyú szenvedésen megy át és jellemző az az érzés, hogy májusban úgy gondolod, ennél már nem lehet rosszabbul, vagy hamarosan elmegy, vagy ha nem is, stagnálni fog. Ez már szörnyű, ennél nem lehet rosszabb. Majd júniusban (ismét ezt gondolva) visszanézel: hát, bizony mégis sokkal-sokkal rosszabbul van. Majd eljön a július... Még annál is sokkal-sokkal rosszabbul van... Mindig van lejjebb, mindig rosszabbul és rosszabbul lesz...

Amikor én ápoltam, azt gondoltam, hogy neki ez nem élet - az utolsó két hónapjában kiszolgáltatott volt, pelenkáztam, hospice nővér jött infőziót adni; nem fogta fel a világot maga körül, nem tudott kommunikálni. Talán fájdalmai igazán csak a legvégén voltak, a kórházban.

Ja, pont aznap volt aránylag magánál, amikor bevitték... :( Szerintem ezt pont felfogta és nehéz lehetett neki. :(

Aztán rohantam is haza és vissza be teával meg mindennel, de természetesen nem tudott belőle inni.

Magát az elvesztést feldolgozni biztosan könnyebb.

A hirtelen halál egy sokk lehet... Plusz ha hirtelen halálról beszélünk, akkor könnyen lehet, hogy fiatalról vagy középkorúról... Akinek igazából még élnie kellene.