Milyen erveket hozzak fel hogy ne erezzek rosszul magukat a halalom miatt? L.

Nem búcsúlevél kéne neked, hanem egy gyökeres perspektívaváltás. Ha a rokonaid rosszul éreznék magukat a halálod miatt, az annyit tesz hogy te fontos vagy nekik, ergo, ha van aki szeret akkor miért akarnál öngyilkos lenni? nem mindenkinek adatik meg ez a luxus.

Bármi is a gond, legalább van aki átsegít rajta, vagy legalább próbálkozhat.

Esetleg részletezhetnéd privátban mi a gond, hogy jobb rálátásom legyen

Ha ennyire foglalkoztat, és még innen vársz válaszokat, akkor még nem akarod tényleg megtenni. Ez is egyfajta burkolt segélykérés. Azok az érvek neked kellenek, miért nem akarod őket itt hagyni.

Én magam biztos nem fogok lelki segélyt játszani, engem már elkorcsosítottak az emberek (magam is öngyilkos-jelölt vagyok ezért látom a jeleid, amiket te talán nem is veszel észre) de itt biztos lesz valaki, akivel beszélhetsz és lenyugszol. Aztán aludj egyet és rendezd soraid.

Ha nem akarsz különben fájdalmat okozni a távozással akkor két dolgot tehetsz. Nem mégy sehova. Vagy eléred, hogy ne hiányozz senkinek. (utóbbi az én utam, habár nem önszántamból).

Egyelőre te még nem akarsz igazán meghalni.

Ne akarj meghallani!

Csak rosszat okozol nekik.

És hiába az érvekkel,a család tagjait,a szeretteid úgy sem fogják jobban érezni magukat.

Inkább írj ki egy kérdést,biztos tudunk segíteni!

Semmit. Egyetlen ténnyel minden szét szót el fogsz törölni.

Én is gondolkodtam már rajta, hogy ha meghalnék mit írhatnék a páromnak? Szeretlek... de annyira nem, hogy veled éljem le az életem?

Nem a te hibád... de valami nem volt ok, mert már nem vagyok veled.

Bármi amit kigondoltam közhelyes, és hiába vigasztaló vagy magasztaló, békéltető... közhelyes, és a ténynek teljesen ellentmond, hogy mégis elhagytam egy önző és kétségbeesett pillanatomban, amikor fájt a létezés.

Sokat foglalkoztam a problémával. Hogy mi volt a kiváltó ok ami eddig vezetett? Miért tör rám néha pánik szerűen egy érzés, hogy valahogy kifussak a világból? Kilépjek az életemből mintha ez a test csak avatar lenne egy nagyon jó grafikájú játékba?

A helyzet az, hogy pillanatnyi érzelmi állapotunktól vezérelve hozhatunk meg rossz döntéseket. Nem azért mert nagyon sajnálni kéne minket. Végülis mi választottuk, és azért hogy végre érezzük a békét. A pihenést, egy kínzó létezés után. Sajnálni a mindenki mást kell aki szeretett és hozzád tartozott.

Amikor benn vagyunk ebben az állapotban, akkor az agyunkban is teljesen más kémia működik, mint normál esetben. Más hormonok dominálnak, és így egyre jobban beszűkül a tudatunk. Én szó szerint éreztem ahogy falakkal vettem magam körül. Tudtam hol vannak a határai. És ebben a tudatállapotban véget vetni az életünknek olyan tragikus, mint amikor valaki akkor hal meg, mert bedrogozta magát vagy taj részeg lett és jó ötletnek találta leugrani a hídról vagy megállítani a villamost... Erre mindenki csak a fejét csóválja, hogy szegény kis buta... így meghalni... ezt nem lehet méltón. Nem akarom, hogy így legyen vége.

Úgyhogy azt mondom, ha neked minden mindegy, akkor mi gátol meg abban, hogy utána jár a boldogtalanságod okának? Van ebből az állapotból kiút. De ahhoz fel kell ismerned, hogy most olyan állapotban vagy mint egy drogos. Csak ez a vegyület beszűkíti az élettered. Ha szereted a rokonaid mond el nekik akár könnyek között úszva is. Vagy kérj segítséget. Járj utána. Számomra volt kiút. Megtaláltam a fal gyenge pontját. És szépen elkezdtem ledöntögetni. Én is addig hagytam, hogy húzzon a mély... pedig kis lépésekkel nem kellett volna idáig jutnom.