Más is van hogy elveszik a képzeleteiben?

Egy példa.: Most 21 éves vagyok, de kb 6 éves koromóta zenész akartam lenni. Először doboltam, zongoráztam majd gitároztam. Elkezdtem dalokat írni és volt pár apróbb fellépésem plusz az X factorba is jelentkeztem.

Realitás volt hogy zenész leszek, nem voltam rossz énekes, de zenészként csak éppen annyit tudtam, hogy magamat lekísérjem.

Ez egy régi álmom volt így mindig amikor hallgatok egy számot, de úgy izazán... Van hogy csak leülök és elképzelem, hogy én éneklem, járszom a kíséretet és hogy X szimpadon adom elő vagy éppen egy leánykérés része ként.

... és furcsa, de így el tudok lenni kb 2 órán keresztűl is. Ugyan azt a számot hallgatva.

Annyira nem is elrugaszkodottak a valóságtól ezek a képzetek.

Pl.: Egy első randi előtti napkor lefekvés előtt kb 10x elképzeltem részletesen milyen lenne a legjobb kivitel. "játék gyűrűvel megkérem a kezét (belsős poén), majd elcsattan az első csók" stb...

Másnak szinten ugyan úgy játszódott le az esemény (igen a játék gyűrű is és romatikus volt).

...csak olyan sokszor kapom rajta magamat, hogy próbálom elképzelni milyen lesz a jövő vagy éppen milyen lehetne a jelenem ha más irányba megyek. Ha folytatom a zenélést és nem mérnökinformatikusnak megyek.

Vagy éppen, mondjuk 16 évesen nem rondom el gyerekesen az első szerelmemmel a dolgokat. Milyen alternatív jövőm lehetett volna.

Ez mennyire normális? Furcsa? Jelenthet valamit?

Esetleg el akarok rugaszkodni az életemből, mert nem tetszhet csak nem realizálom?

Más is volt így már és megfejtette mért élvezi ezeket a dolgokat annyira? Pedig tudom, hogy időpazarlás és legjobb esetben is még ha reális is mint a fenti randis téma is csak spekuláció vagy vágy hogy hogyan szeretném hogy valami menjen...