Miért érdemli meg egy hajléktalan a negatív bánásmódot, az elutasítást?

Nem érdemli meg, de az átlag embernek kell valaki akibe beletörölheti a cipője talpát, és a hajlektalanok a társadalmi hierarchia legalján vannak, ezért beléjük lehet.

Kib...szott nagy duma az, hogy bármit meg lehet tenni velük, mert maguk tehetnek a sorsukrol. A legtöbb lusta, undorito sokszor drogozó, vagy alkoholista patkány embernek van háza, meg munkája, de az ilyen empátiát nélkülöző emberek soha de soha nem kezdenének rájuk mutogatni ujjal.

Nem; a hajléktalan az a szerencsétlen akibe bele lehet rúgni minden empátia nélkül, és meg lehet úszni, mert "maguk tehetnek róla".

D.u.m.a.

Csak kell egy boxzsák, aki nem tud visszaütni.

Az a hajléktalan, aki tesz is azért, hogy vissza tudjon térni a társadalomba, illetve megtiszteli magát azzal, hogy ember marad, nem érdemli meg a negatív bánásmódot. Őket tényleg segíteni kéne, a jelenleginél sokkal jobban. (Egy ilyen embernek adok pénzt, esetleg ha épp van fölösleg, ruhát is.)

De az, amelyik egy sétáló fertő, össze vizeli es szarja magát (aztán felszáll a buszra és leül arra az ülésre, amire aztán valaki tiszta ruhával ül le... Jártam már így, hazáig bűzlöttem durván, abba pedig nem gondolok bele, hogy milyen fertőzéseket kaphattam volna el, vagy bárki más, aki ugyanígy jár) és látható, hogy már semmi értelem nem maradt benne, és az emberi méltóság is, számomra ezek megszűntek embernek lenni, sajnálom. Tovább megyek, ezeket le is ölném, mert neki se jó, hogy szenved és a környezetének se.

Pontozzatok meg pszichopatázzatok le nyugodtan.

A 4-es idézete tetszik, találó.

Nem érdemli meg. Sokan türelemmel próbálnak nekik segíteni (szoc. szakemberek, alapítványok, stb.), de figyelembe kell venni, hogyha "én" segítek neki valamiben, és ő azt nem fogadja el, akkor nem kötelezhetem mégis arra, hogy fogadja el. Innen nézve sem érdemli meg a negatív bánásmódot, de sajnos így már egy negatív lejtőn halad lefele, amiben csak az ő meggondolásán múlik, hogy mégis igénybe veszi a támogatást.

Egy kivételt ismertem, de ő MÁR nem szeretett volna változtatni és igénytelen volt.

Amúgy pont fordítva tapasztalom.

Tele vannak a pályaudvarok, aluljárók csövesekkel.

Milyen támogatásra várnak? Akár hány csövit kérdeztem különböző városokban, mindnek volt frappáns válasza arra, hogy miért nem megy el munkásszállóra.

És igen, sok közveszélyes van köztük. Nem egy piócával találkoztam, aki szidott mindent és mindenkit, ha nem kapott egy szál cigarettát.

Amennyiben valaki úgy jön oda hozzám, hogy nem-e tudnék valami ennivalót adni neki, akkor szívesen adok, vagy veszek neki, viszont ilyen még nem fordult elő. Mindegyiknek vagy cigi, vagy pénz kell.