Ha most eldobnék magamtól mindent, akkor vajon mit kapnék cserébe?

Régen azt kaptam nem vagyok semmire jó. Kitörtem megmutattam, hogy ez nem igaz.

Több év depresszió, kijöttem belőle segítséggel.

Sokan kihasználtak, önző akartam lenni, végre most csak magamra koncentrálok, nem érdekel senki.

A jó munka, barátok, pénz és a többi az csak időközben jött és felkészült voltam az adott időben és így alakult.

Viszont a csalódások után megszabadultam azoktól akik miatt csalódtam (bennük és magamban is), leépítettem azokat akik kihasználtak (kivéve rokonokat, de velük nem annyira szoros a kapcsolat). Végre itt vagyok problémák nélkül a sikereimben úszva, sokan elismernek, én is elismerem magamat és egyre jobb és jobb leszek.

Viszont nincs kudarc, nincs sikerélmény, nem érzem már a dolgok súlyát, csak logikusan végig gondolva tudom, hogy "igen ez egy siker megint".

Régen hittem és vágytam, ma már csak tudom, hogy lehetséges.

Sok embernek segítettem, ebből nagyon sok pozitív élményem volt és ismeretségem, de most nem segítek, nem érdekel más, csak magamra akarok koncentrálni. Vagyis ez sem teljesen igaz, mert most is segítek másoknak, mert még sajnos ilyen a személyiségem, de már nem érzek itt sem semmit, Mind1nek érzek mindent.

Szerintem akkor kezdhetem újra az egészet, ha mindennek véget vetek és teljesen megváltoztatom az életemet. Olyan munkám van amivel sokat lehet keresni, de engem nem a pénz motivál, mégis másokat a jobb lehetőségekre főleg a pénzzel tudok motiválni. Nem úgy látják a világot ahogy én, ők a pénzre vágynak. A kudarcaim talán pont erre akartak rávilágítani, hogy ne akarjak ennyire más lenni, a többiek olyan életre vágynak amilyen az enyém, ha annyira akarom élvezni, mint ők tennék, akkor úgy kell látnom ezeket a dolgokat ahogyan ők.

Tudom, hogy bármire képes vagyok, ha akarom a romokból egyszer visszaépíthetem ugyanezt amim most van, sőt sokkal többet!

#5:

mit kapnék? nem kellene hazacipelnem azt a sok kaját

megkapnám azt az érzést, hogy megdolgoztam valamiért és ÉN döntöttem úgy, hogy eldobom magamtól, sőt, nem is csak eldobom, hanem úgy dobom el, hogy senki másé se lehessen, mert más kérdés, ha elérek valamit és megosztom mással, vagy átadom

Olyan sok jó lehetőségem van, hogy nem érzek bizonytalanságot. Jelenleg olyan helyzetben vagyok, hogy 3 munkával LEGÁLISAN 1 millió fölött tudnék keresni csakis otthonról és kb havi 100 óra munkával. Mellette a kreativitásomat is kiélhetem, bármit megtudok szerezni mégsem vágyom semmire. Jelenleg csak hosszútávú céljaim vannak és a "rövidtávú" csak ezeknek a felbontása.

Ha megmentenék valakit, akkor veszíteném a legtöbbet. Nagyon nehéz volt legyőznöm önmagamat, hogy végre önző lehessek. Régen a lelkiismeretem annyira erős volt, hogy csak elmentem 1 óvoda mellett és egy kis gyerek szólongatott (gondolom kiesett a játéka) és lett volna időm, de mégsem álltam meg, napokig hallottam a hangját a fejemben, hogy segíthettem volna és mégsem tettem meg. Sok olyan dolog volt ami bántott, hogy nekem nem kellett volna sokat tennem mégis másnak mekkora segítség lehetett volna. De sokkal többet segítettem, mint ami fölött átsiklottam.

Talán akkor kezdődött ez a hangulat amikor egy olyan lánynak segítettem megmenteni a kapcsolatát aki a régi önmagamra emlékeztetett a csalódások előttről. Amikor sikerült megoldani a dolgot, akkor nem éreztem irigységet, vagy rossz érzést, hogy nekem nem sikerült. Csak annak örültem, hogy neki összejött az ami nekem nem. Nekem meg kellett változzak, de pont emiatt tudtam neki segíteni, mert én elbuktam minden igyekezetem ellenére akkor.

Most nincs kapcsolatom, jól megvagyok egyedül, sőt kifejezetten előnyös most. Nekem a kapcsolati téren jelenleg ez a siker, hogy nincs olyan aki visszahúzhatna. Végre önzőbb lehetek, csak magamra koncentrálok, sokkal erősebb lettem és így elvesztettem a gyengeségeimet.

Ha most eldobnék mindent, akkor lehetnének újra gyengeségeim, problémáim, kisebb sikerek amiket értékelek.

Tisztán emlékszem a régi vágyaimra, miket szerettem volna. Most ahhoz képest űr van bennem. Nagyon sokat elértem, amik naivitásomból fakadó vágyak voltak, azoktól megszabadultam. Most itt vagyok olyan vagyok amilyen régóta akartam lenni. Most jöhetne egy új kezdet nem?

A munkahely váltás csak pénzben és szakmai dolgokban jelentene előrelépést. Szándékosan nem lépem meg. Van elég pénzem jelenleg, más téren meg van az a szakmai előrelépés és elismerés csak épp nem főállásban, de az meg mind1.

Azért én nem világgá szeretnék menni :) csak mindent megváltoztatni, új lakhely, új emberek, új szakma, új minden

a hidakat nem tudom igazán felépíteni, a tudásom megmarad, a lehetőségeim jelentős része megmarad, a barátaimmal még ha nem is nagyon beszélek megmaradnak

annyira azért nem akarom felégetni a hidakat, hogy elküldök mindenkit és levágom mondjuk a karomat, hogy ennyire változzon minden, csak a szépen felépített kis világom amit 10+ év alatt felépítettem én magam döntöm romokba