Kiakadtam kicsit mert a szabadságom alatt (1 hét) az első 3 nap ugyanolyan korán kell kelnem mint amikor dolgozom, mert közbe jöttek dolgok. Rossz ember vagyok, hogy kiakadtam és hiányolom, hogy nem megyünk sehova?

Lelkiismeretfurdalásom van mert , mert ma totál kiakadtam a páromnak , hogy basszus nem elég hogy nem megyünk sehova még az első 3 nap sem úgy alakul , hogy az a pihenésről , nyugalomról szóljon.

Amúgy is hiányzik hogy idén nem megyünk sehova..folyton azt érzem, hogy szükségem van rá, hogy kimozduljak, hogy kicsit a megszokott környezetből elmenjek valahova , mindegy akár a közelbe csak valahova, viszont ez az egy hét most nagyon nem jött úgy össze ahogy terveztük.

3 nap szerelők lesznek a lakásban , valószínű meleg vizünk sem lesz + itt szerelnek ki tudja meddig illetve ma kiderült, hogy a 3 napból egyik nap haza kell mennem , mert otthon segítenem kell a szülőknek.

Aztán elvileg marad csütörtöktől vasárnapig 4 nap hogy kicsit elfoglaljuk magunkat szóval nem panaszkodhatok tulajdonképpen.

És nem is az a gond, hogy haza kell mennem csak ez volt egy utolsó csepp most hogy belegondoltam , hogy tulajdonképpen az első 3 nap ugyanúgy 6 kor kell kelnem mint amikor dolgozni megyek és ráadásul a szerelőkkel a lakásban sem lesz egy ideális dolog együtt lenni.

Menni nagyon nem tudunk sehova mert páromnak gerincsérve van , és annyi hogy megyek vele majd kezelésekre én is tornázom majd ( a munkahelyemen amúgy ) szóval nem tudom csak úgy egy pillanatra kiakadtam , hogy basszus nem várom tulajdonképpen hogy szabadságon legyek , mert igazából ez nem lesz feltöltődés számomra.

Gondolom csütörtökön valamit csinálunk aztán jön a hétvége a szokásos menjünk be a városba kocsmázni a barátokkal és ennyi volt a szabadságom. Viszont tudom mellette hogy nincs igazam , nem szabad panaszkodnom, nem szabad kiakadnom hanem örülnöm kell hogy egyáltalán szabadságra mehetek és más soha nem megy sehova , másnak egész nap dolgoznia kell és hogy tulajdonképpen egy szavam nem lehet, de közben meg látom hogy mások idősebb nyúgdíjas kolleganőm is pl. férjével elmászkálnak ide -oda sima hétvégéken is mi meg alig megyünk valahova és oda sem kettesben. Nyugtassatok meg , hogy nem vagyok rossz ember és azért normális hogy így érzek egy pillanatra.

És ne értsetek félre , nagyon jól tudom, hogy nincs okom panaszra és most az a fontos hogy párom meggyógyuljon meg segítenem muszáj otthon mert az nem is baj egy nap ..csak valahogy ezzel a 3 napos szereléssel plusz ezek az apróságok és kiakadtam.

Csak nyugtassatok meg hogy normális a kirohanásom és nem vagyok egy gonosz önző ember.

Rosszul érzem magam, hogy egyáltalán felmerült bennem hogy panaszkodjak ahelyett hogy várnám örömmel a szabadságom ami másnak nem is adatik meg hogy elmenjek a nyáron egy hétre. Más is volt már így? meséljetek kérlek!

amúgy kicsit ingerlékenyebb is vagyok mostanában .

amúgy is minden nap korán kelek amúgy hétvégén is mert mindig szombatonként iskolába járok vasárnaponként meg hazautazom mindig ebédre heti egyszer a szüleimhez..szóval nálam ez az alvás is egy gyenge pont.

Csak..nem tudom csak 2 éve pl voltunk Horvátországban és olyan jó volt hogy így együtt utaztunk barátokkal , élményekkel tértünk haza és most semmi...