Mondhat olyat egy szülő a gyerekének, "Tanulj, hogy ne az erőddel kelljen dolgoznod"?

Össze nem függő dolgokat akarsz egy kalap alá venni. Magyarországon azért érdemes minél magasabb fokú képzettséget szerezni, mert csak ebből tudsz kényelmesen megélni. Ehhez képest külföldre kimenve a pultos-szakács-mosogató is nagyságrendekkel többet keres, mint az itthoni életszínvonalon. Ha itthon csinálná ugyanazt, csak nyomorogna. Ne mosd össze a kettőt.

"Mondhat olyat egy szülő a gyerekének, "Tanulj, hogy ne az erőddel kelljen dolgoznod"?" - Igen, mert Magyarországon ez teljesen életszerű tanács.

Nem is az a baj, hogy fellengos, inkább az, hogy ártalmas.

Társadalmi szinten nem vezet jóra, ha leírjuk azokat az embereket, akik ételt raknak az asztalunkra, felepitik a varosainkat, elkeszitik a butorainkat, és élhető környezetet teremtenek mindannyiunknak.

Ha nem lennének pl kukasok, folyamatosan egészségügyi krizisek között élnénk, de mégsem látod, hogy megbecsülnék ezeket az embereket, mert "juj-fúj a kuka büdös és koszos, ez aki ezzel foglalkozik, az undi~".

Jár a tisztelet a két kezével dolgozó embernek, ezt pedig belátják azok, akik tényleg intelligensek, nem csak tanultak.

A szülők meg gondolom csak a legjobbat akarják a gyermeküknek (egy télen fűtött, nyáron hűtött irodában dolgozhassanak jó pénzért, és ne kelljen nélkülözniük) de ezzel csak belevesik a következő generációba is, hogy kétkezi munka = bukás, szégyen, alacsonyabb rangú ember.

De mi van akkor, ha egy gyerek kifejezetten szereti a kétkezi munkát? Ha élvez építeni, élvez az erdőben lenni, élvez kertészkedni, vagy élvez ételt készíteni? Akkor az a gyerek rakenyszeriti magát valami olyanra, amit rühell, csak azért, mert apu-anyu arra nevelte, hogy vagy intellektuális munkát végez, vagy bukás az egész élete.

Ez meg nem jó senkinek; sem a társadalomnak, hiszen elveszit egy potenciálisan jó szakembert pl egy közepes bölcsészért, aki magával hozza munkásokat lenezo magatartást; sem a gyereknek, aki találhatna egy szakmát amit élvez, de ehelyett valami olyat csinál, amit vagy un, vagy egyenesen rühell; sőt, még a szülőknek sem jó, hiszen legbelül ők is azt akarnák, hogy a gyerekük boldog legyen, nem pedig azt, hogy belefasuljon az életbe.

Meg aztán ott vannak azok a gyerekek is, akiknek nehezen megy a tanulás, és nem is akarnak tanulni, akiknek szintén opció a kétkezi munka, és nem lenne szükség rá, hogy emiatt ők legyenek a család szegyenfoltjai.

Aki tanulni akar, az úgyis tanulni fog. Sőt, azt mondom, hogy az is tanuljon, akinek fogalma sincs, hogy mit kezdjen magával, mert semmi sem érdekli a világon. De bizonyos munkák lenehesere nevelni a gyereket az egyik legrosszabb dolog, amit szülő tehet.

"Mondhat olyat egy szülő a gyerekének, "Tanulj, hogy ne az erőddel kelljen dolgoznod"?"

Miért ne mondhatna, ha alapvetően igaza van? Csak mellékesen megjegyzem, hogy egy jobb kétkezi szakmában sem az erejével lesz sikeres az ember, hanem sokkal inkább a tudását fizetik meg. Akkor lehetsz sikeres, ha vállalkozol, vagy olyan tudást szerzel, mi kiemelkedik az átlagból.Még egy szaros gyárban sem mindegy, hogy betanított robot vagy, vagy pedig műszakvezető.

Az megint más dolog, hogy a kérdező itt bele kever mindent a külföldtől kezdve a maga kisebbségi komplexusáig.