Ennyire elviselhetetlen rossz gyerek lennék?

25 éves lány vagyok, egyetemre járok öt éve eléggé nehéz és azt érzem minden perce megkeseríti az életemet. Az állandó megaláztatások, a nyomasztó időpontok és kötelezettségek sora melletti tanulás már teljesen lefáraszt és feltöltődni sincs időm. Mindig menni kell tovább, mintha sosem lenne megállás és ha kicsit jobban érezném magam egyből jön valami idegörlő dolog.

Stabil párkapcsolatom van évek óta, otthon segitek amennyit tudok, emellett nem vegzem rosszul a tanulmányaimat csak már azt érzem rámegyek erre és körülöttem mindenki. És főleg azt érzem mintha mindenki semmibevenné amit csinálok, haszontalan semmirekellő lennék.

Annyira hosszu az egyetem hogy nem latom a végét mindennap úgy kelek fel hogy már fáradt vagyok, mi rossz johet ma.

Vannak barátaim igaziak azonban kevesen. Az egyetemrol senki, a legjobb barátnőm sem beszél velem és azt érzem ezekről mind én tehetek. Állandó megfelelési kényszerem van és úgy érzem ez nem véletlen, mert megakarok felelni a szülőknek, az egyetemen, a gyakorlati helyemen, itthon.

Mit tehetnék hogy kicsit konnyebb legyen a helyzetem?

Egész nap tanulok a negy fal kozott, neha elmegyek futni ennyi a kikapcsolódásom hosszu ideje, de sajnos másképp nem megy mert nehezen tanulok, de szeretném befejezni az egyetemet.