Ha nagyon bejönne nektek az élet, akkor megpróbálnátok felvágni azoknak, akik gyerekkorotokban megnehezítették az életeteket?

Nem, mert ahogy felnőttem rájöttem, hogy akik gyerekkoromban bántottak, azok nyomoréklelkűek voltak. Bántotta őket valami, akár otthon, anyuapu váltak, megfelelési kényszerük volt, testképzavaruk stb és ezért bántottak másokat. Hurt people hurt people. Ez hatalmas igazság. Aki békében van önmagával, az nem bánt másokat. Így nincs is mit visszaadni nekik, hiszen volt bőven elég bajuk.

Érdekes egyébként, hogy amikor látták, hogy én egyre sikeresebb, boldogabb leszek ahogy növök fel, már jöttek is a “jaj de szép lettél”, “úgy sajnálom amiket gyerekként mondtam” “nem akarsz találkozni?” ésatöbbi üzenetek. Volt egy lány, akivel véletlenül összefutottam valahol és őszintén megbánta, felnőtt nő lett és rájött ő is a dolgokra, neki megbocsátottam. A többieket válaszra sem méltatom, küzdjenek egyedül a démonjaikkal.