Ti mit gondoltok magatokról, mint emberről?

Két esetben láttam most, hogy az emberi kép, ami kívülről látszik, mennyire más mint amivé válni képes a körülmények hatására, és az érdekel, hogy ha komolyan magatokba néztek, ti mit gondoltok magatokról. Nem az érdekel, hogy milyenek az emberek általában, hanem hogy magatokról mit gondoltok.

Az egyik eset a háborús helyzet, ami a mai napig ugyan úgy működik. Nem csak leölik egymást az emberek, hanem eközben lelkileg is megtörik a másikat, ami olyan kegyetlenségekkel jár, amilyet elképzelni sem lehet. De azok az emberek akik ebben részt vesznek, ugyan azok az emberek mint mi. Nem lehet, hogy a világ egyik pontján kegyetlenkedni képtelen, a másik pontján meg kegyetlenségre hajlamos emberek éljenek. Biztos vagyok benne, hogy van az a körülmény, amikor mi is elvesztenénk bizonyos szintig az emberségünket, de tényleg nem lenne határ? Pl. nem elég ha 40-en megerőszakolnak egy nőt és megölik? Oda kell állítani a gyerekeit is, hogy végignézzék, és azután megölni őket is? És ennél sokkal durvábbakról is írtak, amiből számomra az derül ki, hogy ez már nem csak a pszichológiai hadviselésről szól, nem csak azért teszik mert minden eszközzel meg akarják törni azt a népet, ahhoz, hogy valaki képes legyen erre, élveznie kell a kegyetlenkedést, akarnia kell megtenni másokkal mindezeket. Olyan mintha alapból benne lenne a késztetés, és a háború csak lehetőséget ad arra, hogy végre kiélhesse. Nem a helyzet kényszeríti ki, hanem éppen az ad hozzá alapot. 

A másik, amit most sok hozzászólásban olvastam, az azokra az emberekre érvényes, akik hatalmat kapnak, nem csak pénz, de főleg pénz formájában. Sokan azt írták, hogy ez teljesen normális és elfogadott dolog, kifizetni néhány nőt, és közösen lazítani, levezetni azt a feszültséget ami a felelősséggel jár. Legyen egy látszatházasság ahol belefér mindez, még akkor is megoldható lenne néhány szeretővel a helyzet, nem helyes, de kulturáltabb megoldás mint közös használatra bérelni lányokat. Mindig azt mondják bizonyos kultúrákban, tanulatlan, műveletlen közösségekben kerekedhet felül az emberek ösztönös része, mégis azt látom, és nem csak a legfelsőbb körökben, hogy ez nem annyira körülményfüggő, maximum jobban figyelnek a látszatra.

Azon szoktam gondolkodni, lenne-e az a háborús helyzet, ahol valamilyen okból túlmennék az önvédelemnél. Képessé lehet-e tenni bármelyik embert arra, hogy kiölje a saját lelkét magából, és ilyen tetteket kövessen el másokon. Hasonló a kérdés, mint az 1984-ben. Bár szerintem onnantól kezdve, már nem érzi magát embernek az ember. Talán szociopata lesz, talán el lehet érni megfelelő pszichikai terrorral, hogy kiöljenek minden érzelmet az emberből. Akkor sem értem, hogy miféle cél motiválja az embert érzelmek nélkül. Mert akkor már nem a félelem, nem a gyűlölet. Akkor meg minek kegyetlenkedne?

Azon is szoktam gondolkozni, hogy ha annyi pénzem lenne, és olyan befolyásom, mennyire élnék vissza vele. Akarnám-e, hogy még egy hektárral mindig több földem legyen, hogy a 3 fős családommal 1500 nm-en éljek, hogy 10 fürdőnk legyen, és a kutyámnak is saját öltöztetője. Akarnám-e, hogy megvehessem magamnak azokat a lányokat, akiket nem kaphatnék meg ingyen? És ha így lenne, és a telhetetlenségem határtalan lenne, elveszteném-e ezzel az emberi méltóságomat, vagy ehhez az kell, hogy soha ne is legyen. Megérteném, ha valakinek az lenne az alap szexuális kultúrája, vagy plusz élménye, hogy csoportosan közösül az ismerőseivel, de én inkább úgy látom ami történik, mintha már csak mindegy lenne milyen feltételek és körülmények adottak. Nem értem miben különböznek az ilyen emberek azoktól a csövesektől, akik maguk mellé ürítenek a padon a parkban, majd tovább alszanak ugyan ott. Az ő beletörődésüket, még meg is tudom érteni valahol. 

Aki valamiért képes volt végigolvasni ezt, azoktól szeretném kérdezni, hogy ahogy ők magukat ismerik (nem amilyennek lenni szeretnének), el tudják képzelni azt magukról, hogy az ilyen szélsőséges külső körülmények hatására bármikor ők is hasonlóan embertelenül viselkedjenek? Én nem tudom. Én az iskolában hallottam emberekről, akik magasabb eszmékért haltak meg. Nem tudom elképzelni, hogy aki egy elgondolásért képes leküzdeni a fájdalomtól, a haláltól való félelmét, az ilyen szinten el tudná veszíteni az emberi méltóságát, csak hogy élhessen valahogy.

Az is kérdés bennem, hogy lehetséges-e, hogy alapból vannak olyan emberek, akik csak megtanulták hogyan kell embernek lenni, de valójában a maguk részéről nincs erre valódi igényük. 

Ti kifosztanátok és megaláznátok másokat, ha megtehetnétek következmények nélkül? Én nem érzem úgy, hogy akarnék így élni, és nem érzem úgy, hogy az alaptulajdonságaim része lenne.