Létezik fóbia a másként gondolkodó emberektől?

Nagyon groteszk, de mintha ezt élném meg. Ha olyan emberrel találkozok, aki valamiben gyökeresen másként gondolkodik, mint én, szorongani kezdek. Különösen, ha tudom, hogy sokáig kell egymást kerülgetünk.

Hozzá tartozik a dologhoz, hogy nehezen védem meg magam. Röviden: mimóza vagyok. Már akkor félek, hogy a másként gondolkodó ember el akar majd nyomni, amikor az még semmi ilyen szándékot nem nyilvánított ki. Esetleg csak elmondta a véleményét valamiről és én már feszengek. Nem merem megosztani a saját nézeteimet egy kérdésben, (amik amúgy iszonyat átlagosak, tehát semmi radikális), mert attól félek, valaki elkezdené rám erőszakolni az övét. Akkor is, ha egy adott társaságban ilyen még nem fordult elő.

A fentiek miatt általában tudni sem szeretem, hogy ki, miről, mit gondol. Azt vettem észre, hogy semennyire nem érdekel a másik emberek élete, élményei, véleménye. Néha rám jön a "szóf*sás". Nem hagyok mást szóhoz jutni. Ilyenkor később mindig szégyellem magam és megfogadom, hogy befogom legközelebb, de aztán újra megtörténik. Kívülről nézve egy nagyon elviselhetetlen ember vagyok, aki nem érdeklődik, nem figyelmes, de folyton beszél, hogy másokat ne kelljen hallania. Egyszer azon kaptam magam, hogy többedjére mesélek el valamit ugyanannak az embernek és láttam az arcán, hogy "ne már, megint ez a történet?" Holott nekem sem jelentett sokat már az adott élmény. Nem csodálkozom, hogy nincsenek barátaim. Nagyon unalmas és idegesítő jellemem van. De nem láttam még magamhoz hasonló embert, aki csupán a másként gondolkodóktól fél és ezért cseszi el az életét. Szeretnék valami jó írást találni a témában, ami nekem vagy nekem is szól, de azt sem tudom, mit írjak a keresőbe. Senkim sincs a szüleimen kívül, még a testvérem sem jár el velem szívesen sehova.

26/N