Tanulj és végezz olyan szakmát amit szeretsz! De ha szóba kerül a sikeres párkapcsolat/karrier, akkor meg jönnek a "miért nem tanultál piacképes, jól fizető szakmát"! Csak én tartom ezt baromi képmutatásnak?

Itt is meg lehet figyelni azt a jelenséget, amikor valaki megkérdezi, hogy mit tanuljon, milyen szakma fizet sokat, akkor olyan válaszokat kap, hogy "azt tanulj amit szeretsz, csak amit szívből csinálod". De aztán ha valaki felhozza az anyagi/karrier gondjait, akkor kapja a hideget-meleget, hogy "miért nem tanulták keresett szakmát, mehettél volna mérnöknek/programozónak, de te lusta vagy tanulni" stb. Van itt a gyk-n egy az átlagnál is idiótább vízfej, aki állandóan odaböfögi a karrier/társkeresési témákhoz, hogy én ELTE-n végeztem proginfón, alig aludtam, fejlesztettem magamat, amíg te ba**tad a rezet és piacképes szakmát szereztem. És csak teperni kell a jobb állásért, nem pedig rinyálni". Egészen ütni való stílusa van, nem tudom csak én ismerem-e. Viszont akkor az ilyen vízfejektől kérdezném, hogyha a piacképes szakma a lényeg, tanuljon mindenki annak, amiben van pénz, akkor mégis ki fogja megsütni a kenyeredet, éjszaka kimenni mentőautóval a stroke-os édesanyádhoz, törit tanítani 150 nettóért a 10 éves fiadnak vagy felújítani a fürdőszobádat? Tehát akkor fontos-e, hogy azt tanuljam amit szeretek és amihez értek vagy inkább mégis egy lúzer, lusta semmirekellő vagyok, hogy nem programozónak/közgazdásznak tanultam, mint a többi x ezer pasi, akinek bejött az élet és drága sportkocsit/csinos feleséget engedhet meg magának? (ahogy te szoktál fogalmazni kedves érintett)