Aki gerinctelen hazugságra képes, annak nincsenek is őszinte érzései?

Történeteket én is ki szoktam találni, illetve ferdíteni kicsit a valóságot, nem is feltétlenül azért, hogy érdekesebbnek tűnjek, sok esetben full jelentéktelen apróságról van csak szó. Nálam ez valamiért kényszerré vált, megszokássá, természetessé. Azt sem tudom, mikor kezdődött. Ettől függetlenül másokat lejárató hazugságaim nincsenek, illetve a véleményemet/valódi érzéseimet valamivel vagy valakivel kapcsolatban fel szoktam vállalni őszintén. Ez már a gerinctelen kategória?