Hogyan gyűrjem le ezt az érzést?

Fiatal felnőtt vagyok, egy újabb szakításon túl, barátok nincsenek a közelben, szóval totál magamra vagyok utalva. (Ezt az érthetőség kedvéért írtam le.)

Szóval mindig is irigykedtem azokra a lányokra, akiknek mindig kedveskedett valamivel a barátja, barátnői vagy a családja, mert engem ennyire nem szerettek sohasem. Inkább amolyan hézagkitöltő voltam eddig, és megelégeltem, hogy sosem kapok sem kedves szót, sem egyebet.

Na most ezt nem azért írtam, hogy sajnáltassam magam, csak felvázoltam a lehető legrövidebben a helyzetemet.

Igyekeztem pozitív irányba változni, és eljutottam arra a szintre, hogyha mástól nem kapom meg, akkor megszerzem én magamnak, ami kell.

Gyakrabban költök magamra, rendelek kaját és nem magamnak készítem,stb.

És arra gondoltam, hogy mivel lassan itt lesz a Karácsony, vennék magamnak is ajándékot. Ez szerintetek mennyire felvállalható?

Az a baj, hogy sajnos nagyon önzőnek tartom magam, amióta magammal törődök és magamnak veszek meg dolgokat, de ugyanakkor jót tesz a lelkemnek, hogy én is kapok valamit.

Mit tegyek, hogy ne érezzem emiatt önzőnek magam?