Korosztályom,30-hoz rohamosan közeledő fiatalok! Ti hogyan viszonyultok ehhez a bizonyos évtized-fordulóról?

Harmincas éveim voltak talán a legizgalmasabbak (eddig)! Nagyon sok kellemes élményem volt!

Természetesen, nem vagyunk egyformák, így mindenki másképp éli meg/át az élet egyes szakaszait, tehát, nem lehet általánosítani.

Jómagam harminc évesen váltam el nejemtől (aki egyik nap nem jött haza munkából, pontosabban nem hozzánk). Másfél évig nem foglalkoztam kapcsolatkereséssel, munkába menekültem. De minden rosszban van valami jó! Két helyen melózva, új embereket, új barátokat ismertem meg. Mivel, ennyi idős koromra elértem, hogy főállású vezető beosztásba dolgozzak, így kész felüdülés volt olyan másodállást találni, ahol fizikai tevékenységgel, egészen más környezetbe kerülhettem.

Tapasztalt, határozott, családos emberként teljesen más baráti köröm volt, ami a válás után szó szerint felfrissült. A kissé állóvízzé alakult életem újra folyóvízzé változott. Mondják, hogy a válás nem tesz jót a gyerekeknek, de úgy tapasztaltam, hogy unalmas, egyhangú életünk helyett a pörgő, eseményekkel teljes napok pozitív hatással voltak a csemetékre. (legalábbis az én oldalamról) Mindig törekedtem arra, hogy a lehető legtöbb időt töltsék velem is. (mai napig jó a kapcsolatunk)

Másfél év után kivirágoztam, fokozatosan újra élni kezdtem. Ismerkedtem, randiztam. Rájöttem, nagyon elszoktam mindettől, kellett pár hónap, mire felvettem a kellő ritmust. Tudnék mesélni a bénázásaimról, amikor apró hülyeségekkel rontottam el az ismerkedéseket. Totál, olyan volt, mint tizenévesen. :-)

Viszont, amikor lelkileg is talpra álltam, újra felvettem a kesztyűt, nagyon sok álomszerű élményem volt, amelyekre manapság szép emlékként gondolok vissza. Annak ellenére, hogy én mindig a tartós kapcsolat reményében ismerkedtem, egyik nő jött a másik után. Jellemzően néhány hónapos viszonyok voltak, pár darab egy éjszakás is akadt, ahogy 1 - 1,5 éves is. Még Mexikóban élő magyar nővel is volt több hónapos fergeteges románcom, ami addig jutott, hogy hol itthon, hol ott éltünk. Igazán szuper éveket köszönhetek neki!

Majd megismertem egy nőt, akivel annyira egy hullámhosszon voltunk, vagyunk, hogy házasság és két csemete lett belőle. Két év után jött az első gyerek (nekem harmadik). A gyermektelen két évben nagyon aktívak voltunk! A sok munka mellett kirándulások, utazások, koncertek, kiállítások, színház, mozi, stb... Ezeket mai napig szorgalmazzuk a gyerekkel együtt is! Imádom, hogy nejem hiperaktív, ami engem is arra ösztönös minél pörgősebb legyek. /természetesen a szexben is ;-) / A pihenést, lustulást próbáljuk egyensúlyba hozni az aktív élettel.

Válásom után nem csak munkába öltem időmet, hanem tanulásba is. Egy egészen más területen próbáltam ki magam, amit már gyermekkorom óta szerettem volna, de az élet nem arra sodort. Vissza evickéltem vágyaimhoz és nyerőnek bizonyult az ötlet! Nagyon élvezetes, amikor a hobbid a munkád, a munkád a hobbid! (főként, ha ebből elég jól meg is élsz) 12 évig alkalmazottként végeztem mindezt, majd szellemi szabadfoglalkozásúként itthon. Feleségem szintén vállalkozó. Így magunk osszuk be munka,- és szabadidőnket. Családi élet szempontjából is ideális ez a helyzet!

Próbálunk előre tervezni, takarékoskodni is, hiszen nem szeretnénk nyugdíjas éveinkre pénztelenné válni. (habár munkánkból adódóan, addig tevékenykedünk, amíg bírjuk, és jól esik, akár életünk végéig is)

50F

ui.: Mellesleg, napokban olvastam, hogy megdőlni látszik a legidősebb ember rekordja (122 év), mivel van egy 131 éves bácsi. Slussz poénként kiderült 100 évesen nemzette legfiatalabb lányát, aki 30 éves. :-o Azóta megvan az egyik életcélom, túlszárnyalni őt :-) ;-D

Tehát, ezek alapján, hány éves számít öregnek? :-)