Milyen esetben nem jár együtt a nagyképűség/felsőbbrendűség érzése a magas intelligenciával?

Az intelligens ember, miért lenne jó ember?

Kettőnek nincs köze egymáshoz.

A nagyképű ember sosem jó ember.

Konkrét példa:

Volt egy nagyon jó haver, aki kiment kőműveskedni németekhez. Rengeteg pénzt keres, amitől akkora arca lett, hogy a kétajtós szekrenybe nem férne be.

Vett magának egy szutyok 20eves autót,

És van kb 1 misije. Már az egész családját elüldözte maga mellől.

Viszont,ha Te ,mint idegen leállást vele beszélgetni, az első benyomásod az lesz, hogy hu milyen okos. Szépen beszél,stb.

Majd a harmadik alkalommal, amikor már dicsekszik azzal, hogy veri otthon a feleségét, hol szedi fel a 10en éves fizetős lányokat, rájössz, hogy belülről rohad.

Az énközpontúság mögött nincs magas intelligencia.

Albert Einstein idézete jó erre:"Minél nagyobb az egó,annál kisebb a tudás,minél kisebb az egó,annál nagyobb a tudás." Az intelligens emberek nem nagyképűnek,hanem szerények,és nagy bennük az alázat mások iránt.

Milyen esetben nem jár együtt a nagyképűség/felsőbbrendűség érzése a magas intelligenciával?

Szerintem csak akkor, ha az illető nem lát valakiben verseny társat, tehát nem akarja überelni. Ez lehet az a szituáció is, hogy egyáltalán nem is veszi „emberszámba” az illetőt, most sztereotípikus példaként, egy gyári munkással szemben. Vagy ott van például a család, főleg az abban lévő meghatározó személy- általában az anya. Ha jó kapcsolatról van szó, a családban nem voltak konfliktusok, akkor inkább alázatos lesz velük, és az anyjával szemben.

Egyébként függ is attól, hogy az intelligencia alatt pontosan mit értesz? Az, hogy az IQ-ja kimagasló, vagy úgy egyben minden, vagyis talpraesett? Nagyon magas IQ-val rendelkező személlyel is találkoztam már, de Ők mind autisták voltak, másképp szocializálódnak mint egy „normális” ember. Egyáltalán nem voltak beképzeltek, és nem hitték magukat felsőbbrendűnek. Nem Sheldonok, inkább a Murphy kategória.

Ismerek nem egy talpraesett személyt, akik kiváló szakemberek, szülők, stb... náluk sem vettem észre azr, amiről beszélsz, de személy szerint Én többre értékelem ezt a féle adottságot.

Viszont, akik azt hiszik, hogy intelligensebbek mint az átlag, gyakori ez a felállás az egyetemistáknál, na azokra igaz amit írtál (persze vannak kivételek). Ők valamilyen formában, közegben ezt nyomatékosítani fogják, hogy Ők különbek. Ezt nem biztos, hogy egy kívülálló érzékelni fogja, sokaknál van, hogy a közvetlen környezetböl szeretnék a visszajelzést, pl barátnő/barát. Ilyen az is, amikor az illető nem akar azonos végzettségű személlyel összejönni, az egoja nem tudná feldolgozni azt, hogy lehet, hogy a másik sikeresebb az adott területen, vagy szimplán nem nézne fel rá ez miatt. Az is gyakori, hogy olyan pár felé hajlanak, akik sérültek valamilyen szinten, tehát megkapják Tőlük a közvetlen figyelmet, amire vágynak, manipulálhatják az illetőt kedvükre azt generálva, hogy Ők jobbak mint mások, más nem tudja ugyanazt nyújtani. Ezek voltak a durvább példák, szerényebben is megmutatkozhat. Ilyen amikor állandóan belekeveredik a beszédtémába az a terület, ahol okosabbnak találja a másik felet. Demonstrálja is ha kell. Nem hiába van az sem, hogy a gimisek buknak az egyetemistákért, akik ezt ki tudják használni. Mondom, ott bukik a mutatvány, ha a közönség tudja mi a trükk.

Olyan környezetben, amit nem tudhat magáénak az intelligens egyed, ott nyilván visszavesz magából, ha van is tétje annak, hogy Ő ott van. Ilyen lehet egy állásinterjú. Viszont a testbeszédéből is ki lehet venni, hogy unja magát a tájékoztatón, vagy amit a főnök mond az számára hülyeség esetleg egyértelmű.

Szerintem viszont ha az illető ki tudja magát élni, vagyis rendesen le is tudja fárasztani az agyát, és hasznosan tölti az idejét (nem felesleges dolgokról kell írjon publikációt), akkor ez a kényszere csökkenhet, és teret nyernek a számára a másodlagos dolgok, így kénytelen lesz „alsóbbrendű” eszközökhöz nyúlnia.