Aszociálisok! Hogy oldjátok meg az emberektől való távolságtartást a mindennapokban? Ha nem megoldható, hogy viselitek?

Gondolom, huszonéves vagy.

Figyu, fókuszálj csak magadra s azt kell 'meghallanod' ami téged érint.

Gondolj bele, hogy ez egy kezdet s minden kezdet nehéz.

Amikor más keze alatt dolgoztam 8 fős csapatban, számomra elején nem volt olyan vész a pincérkedéshez képest, ahol rengetegen voltak.

Ahogy kimutatták a foguk fehérjét, a rosszindulatuság és negativítás áradt belőlük...

Munkába ahol kellett együtt müködtem, másrészt pedig önmagamban magammal foglalkoztam "hogyan örjek ki ebből és haladjak egy olyan karrier felé, ami a hobbim s munkám is".

Munka alatt ötlöttem ki, sz&$tam le ki hogyan szól meg "ez már megint elvan a gondolataiban".

Rájöttem mit szeretnék és hogyan induljak el. + Kihasználtam a cég lomtalanításàt, elvihettem bármit ami számukra szemét volt.

Rengeteg alapanyagot vittem el magammal, ki is nevettek, kibeszéltek, gúnyolodtak...

Ezt követő pár hónapom mindennapjaiban szintén elmélkedtem, de a kivitelezhető ötleteken.

Munka után nem főztem, hanem hideg kaja vagy rendeltem , csak alap rendet csináltam (hétvégére toltam a nagyobb takarítást heti 1 alkalomra szűkítve)...

Így csináltam IDŐt, ami napi 4óra lett, azt pedig felhasználtam a projektjeim kivitelezéséhez, azokból az anyagokból alkotva, amiket elhoztam cégtől.

+Kisebb eszközöket vagy pár ft-os plusz anyagokat vettem, amivel megoldhattam a végleges termékeket.

Az eladás lassan, de beindult, aztán kiváltottam KATA-t (25ez/hó), idővel pedig felmondtam és fő állásba bele vágtam.

Magam vagyok. Akik kinevettek, azok mostanra irigykednek.

Igaz több felelősséggel járt/jár, mint valaki keze alatt dolgozni (olykor agyatlanul xD ugye volt időm bőven elmélkedni)...

De tudod: valamit valamiért. 🤫

A kezdetek kezdetének legnagyobb tömegpokla az a vendéglátás volt.

Hárman voltunk 1500 főre -_-"

Egy életcél s karrier egyaránt, ha úgy gondolkodsz.

Azt viszont neked kell tudni:

Mit szeretnél, mikhez értesz, hogyan tudsz belőle hasznot csiszolni...stb

Erösítsd magadban: ez csak egy ideiglenes állapot! S törekedj a számodra jobbért!

Sok sikert!

Egyetemista vagyok, nyaranta gyorsétteremben dolgoztam többször is. Nagyon nehéz volt egy olyan zsúfolt környezetben, nekem az segített, hogy igyekeztem mindig belefeledkezni a munkába és pörögni ahogy kell, és úgy jól eltelt az idő. Az is sokat segített, hogy próbáltam kedvesnek látszani, hogy szeressenek az emberek, és azért úgy könnyebb őket elviselni ha nem utálnak.

Az egyetemen nekem a legnehezebb a tömegközlekedés. Jó időben biciklizem helyette, télen pedig kerülöm a reggel 7:30-8 közötti villamosokat, mindig elmegyek egy korábbival, amin meg nincsenek annyira sokan. És mindig annyira időben indulok, hogyha a villamos nagyon tele lenne, meg tudjak várni egy következőt.

Kerülöm a bevásárlóközpontokat délután 3 és 6 között valamint a glamour napokon, black friday-n, karácsony előtti héten, stb. Minden nagy rendezvényt, bulit, fesztivált, lakógyűléseket.

Mindig van nálam müzliszelet, víz, tartalék készpénz, füldugó és hordozható töltő, hogyha valamilyen kellemetlen helyen ragadnék, kibírjam.

Igyekszem azzal a néhány emberrel lenni, akiket szeretek magam körül.

van vmi zsidó vicc.. hogy a gyerek 18 éves, és ki akarja kérni az örökségét.. Aztán mondja neki az apja, hogy fiam.. a legjobb általános iskolába jártál, majd középiskolába, elvittelek 3 országba 4 iskolába ezalatt, aztán most az egyetem amit kijártál...

És? - kérdezi a gyerek.

Hát mit gondolsz? mi ér többet a világban a kapcsolatoknál? Hány embert ismertél meg ez alatt az idő alatt?