Volt már, hogy besokalltál? Mit csináltál akkor?

Kimerült voltam, akkor már 3 hónapja folyamatosan sírtam vagy aludtam, éreztem, ahogy összecsapnak a fejem fölött a hullámok a kötelesség és a lelki gyengeség miatt, majd eljött életem első pánikrohama...

A doki azt mondta, hogy ha nem akarom, hogy elhatalmasodjon rajtam, ki kell iktatnom az életemből azokat a dolgokat, amik fölöslegesen stresszelnek. Csomó embertől szabadultam meg, csomó dolgot utasítottam vissza, elengedtem azt a félévemet az egyetemen és átértékeltem az életem, hogy mi éri meg, mi nem, mi fontos igazán és mi csak esetleges. Úgy gondolom, mindenki képes olyan életet élni, amiben békében lehet és nem sokall be. Ehhez nem kell abbahagyni a tanulmányait, feladni az álmait, kirúgatnia magát vagy otthagyni a családját. De kell egy nagy levegő és el kell dönteni, hogy mit nem szarunk le. Hogy mit szarunk le, az nem elég szelekció. Mindent ki kell zárni és csak azokat visszavenni a folytatásban, amik igazán fontosak.

Életem legfájdalmasabb döntéseit hoztam meg abban az időszakban, nehéz volt rászokni az új rendszerre és sokszor rossz embernek éreztem magam, mert nem hagytam másokat a korábban berögzültek szerint élősködni magamon, illetve visszavettem a maximalizmusból is, mert beláttam, hogy sok területen csak viszi az energiát és fölösleges. De lett egy normális életem. :)