Szomorúan telt mindkét ünnep, de nem tudom miért?

Minden adott lett volna hogy örüljek, nagyjából sikeresen zárult az év anyagiak terén is. Viszont annyira szomorú vagyok, hogy ezt az idegenek is látják rajtam. Nincs mosoly az arcomon, nincs barátnőm, sőt egy nőnemű se áll velem szóba. Szeretetlen vagyok, ez mindent felemészt bennem. Itt vagyok a születésnapom előtt, de az sem számít, nem érzem magam jól.

Próbálok kilépni ebből az állapotból, de sorra elutasítanak a nők, holott nem vagyok csúnya és rámenős se. Ha viccesen közelítek az a baj, ha komolyan akkor unalmasnak mondanak, ha azt mutatom magabiztos férfi vagyok, akkor lenagyképűznek.

Előbb ki kellene ismerni, aztán véleményt alkotni a másikról, nem? Nem értem a nőket mire jó ez, játsszák a királykisasszony szerepet.

Lassan már teljesen kiábrándulok a nőkből és inkább egyedül fogok meghalni.