Párom testvére elkényeztetett?

Attól mert valaki diszlexiás, vagy diszgráfiás (én mindkettő vagyok) azért még nem szokták elkényeztetni a gyereket, engem legalábbis nagyobb önállóságra neveltek, mint ezt a srácot. Abban az első hozzászólónak igaza van, hogy veled semmi kötelessége nincs beszélgetni, az meg, hogy miként nevelte az anyja, az az ő dolguk, nem a tied.

Ettől függetlenül a kérdésre válaszolva: Ha ennyire gyerekként kezeli továbbra is az anyja, annak elég súlyos következményei lesznek, ugyanis egy életképtelen felnőtté fog válni a fiú. Lehet, hogy soha nem kell majd elmennie dolgozni, mert amíg az anyja él, addig el lesz tartva, és ugyanúgy ki lesz szolgálva, ahogy te láttad. Akkor lesz igazán nagy bajban, mikor meghal az anyja, és senki nem fog róla gondoskodni, kivéve, ha a testvére vagy az esetleges barátnője nem vállalják át az anyja szerepét.

A diszlekszia nem ebben nyílvánul meg amit te írsz. Ès nem mondanám betegsègnek sem. Nehezebben megy az ilyeneknek a matek meg a nyelv de ezt lehet fejleszteni. De az ilyeneket fel szokták menteni annak a tantárgynak az èrtèkelèse alól ès ennyi.

Az, hogy anyukája, hogy neveli hogy bán vele a kettőnek semmi köze hozzá. Nekem az a vèlemènyem, hogy minden anyának a gyermeke a legfontosabb. Hidd el kèpes ő is felállni ès odamenni èrte ha akar.

Lehet h elkényeztetett, de inkább legyen az mint hogy verjék, vagy akármi. Meg mi van abban ha majd csak 30 éves kora felett kezd el felelősségteljes dolgokat csinálni. Utána még jobb esetben 50 évet minimum él. A fiatalok általában nem önszántukból vállalnak felelősséget, hanem kényszerből.

Sokkal jobb az ha van idő kiforrnia a személyiségnek, és nem tapasztalatlanul lép be valaki az élet sűrűjébe. Ilyen fiatal korban nagyon sokat számít egy-egy év. Nekem speciel 24 évesen múlt el a kamaszkorom. Hiába erőltettem volna, hogy "júj, most felnőttnek kell" lennem. Nem voltam az.

Másrészről, ha az anyja, vagy a srác szeretne ezen változtatni, még akkor is nehéz dolguk lenne. Tehát tök mindegy, hogy mit gondolsz. Úgyis az lesz, ami lesz. Vagy megpróbálod elfogadni őket így, vagy ha nem megy akkor egyszerűen ne találkozz velük.