Hogyan találja meg a fiam, mit szeretne kezdeni az életével?

Dolgozzon. Minek megint beadni a jelentkezést, ha fogalma sincs róla, hogy mit akar??? Megint egy felesleges iskola elkezdése.

Kezdjen el dolgozni. Annál jobban semmi sem fog segíteni. Akkor fog ráérezni, hogy mit szeret, mit nem.

Meg mondjuk ez, amit eddig csinált, arra is utal, hogy húzza az időt, kerüli a felelősséget. Szóval ezért sem ártana dolgoznia. Majd ha valami igazán érdekli, akkor tanulhat munka mellett levelezőn.

De nehogy már még 30-40 éves koráig nappalin ellébecoljon :D

Lattam egyszer egy videót youtubeon, itt ajánlották gyakorin. Nem ártana neki elmenni valami szaktanacsadasra. De a lényeg. Ha bemegy a könyvesboltba, vagy kedvére választhat akarmilyen doku filmet, mi lenne az? A nyelvkönyvekhez menne oda? A barkács részleghez? A kertészettel foglalkozókhoz? Vagy egy marketing könyvet venne fel? Szeretne az embereknek segíteni? Szeretne nevelni/tudást atadni? Szívesen ülne naphosszat egy laborban? Csak irodai munka jöhet szóba? Izgatja a mezőgazdaság? Ezek nagyon egyszerű kérdések ám, és rengeteg mindent ki lehet vele zárni. Feltette már ezeket a kérdéseket magának? A végtelenségig lehetne ezeket folytatni, es mindjárt meg is lesz, hogy mi az ami érdekli. Az is lehet hogy egy okj lesz a nyerő. Burkolók, villanyszerelők nagyon jól keresnek például.

Én azt gondolom róla így látatlanban, hogy kiválasztott két baromi nehéz szakot, orvosi, gépész, amik teljesen ellentétei egymásnak. Egyaltalan mi alapjan választotta ezeket? Talan nem egy ilyen sláger szakot kellene választania, mert lehet az húzta ezekehez. Marmint amiről ugy gondolkodnak az emberek hogy presztízs szakma, vagy épp amivel halálra keresheti magát. Létezik ám mas mérnöki is mint gépész, es mashogy is foglalkozhat emberekkel, nem kell ahoz orvosi.

Nem tudom, hogy konkrétan mennyit tanult és mennyi idő után hagyta ott az egyetemeket, de szerintem egyszer meg kellene próbálni hosszabb ideig... Én ötös tanuló voltam, kitűnőre érettségiztem, szintén két nyelvvizsgám volt, de ugyanúgy nem tudtam, hogy mit szeretnék tanulni az érettségi után. Nekem akkor mindenki azt mondta, hogy ha nem vagyok benne biztos, akkor ne kezdjek bele semmibe, elpazarlom a féléveket, húzom az időt stb., stb. Úgyhogy nem is tanultam tovább, kihagytam egy évet és az alatt próbálkoztam, amivel tudtam pl. nyelvet tanultam, dolgoztam, önkénteskedtem stb...inkább ez volt az időhúzás és azt érzem, hogy teljesen feleslegesen elment egy évem a nagy semmire. Rengeteg nyílt napon voltam, mindenkit kérdezgettem, a továbbtanuló osztálytársaimat is kifaggattam, dolgoztam stb., de semmivel sem lettem biztosabb semmiben sem, ugyanúgy nem volt semmi fogalmam a lehetőségeimről, hogy én mit szeretek, mihez értek, azzal mit tudok kezdeni és így tovább. Végül abban az évben felvételiztem, felvettek, elkezdtem az egyetemet és már lassan végzek. Ez megérte. Egyetemistaként sokkal több emberrel találkoztam, sokkal több információ ér el, sokkal több lehetőségem van, sokkal jobban át is látom a rendszert, hol mit tudok tanulni, hogyan stb. és sokkal jobban meg is ismertem magam, hogy ki vagyok én. Nem vagyok biztos benne, hogy ez a szak áll hozzám a legközelebb, de egyáltalán nem bántam meg és szerintem rengeteget köszönhetek neki. Most már egyre jobban kikristályosodik előttem, hogy hogyan tovább, mit szeretnék még tanulni, mivel szeretnék foglalkozni. Szerintem, ha nem kezdtem volna el, akkor még mindig ott tartanék és semmit sem haladtam volna semerre.

Úgyhogy én azt mondom, hogy a radikális megoldások pl. "dobjuk ki és tartsa el magát" vagy a "majd lesz valami, addig dolgozgatsz" helyett sokkal jobb mondjuk egy pszichológus, egy szaktanácsadás, egy pályaorientációs foglalkozás és én azt mondom a saját tapasztalataim alapján, hogy az a jó, ha az ember elkezd valamit és kitart mellette. A jelenlegi szakom nekem sem a szívem csücske, nem imádom minden egyes órámat, nem könnyű stb., de összességében nagyon örülök neki, hogy ide járok és rengeteget adott nekem és el fogom végezni. Klisés és hülyeségnek hangozhat, de tényleg nagyon sok ajtó nyílik meg az ember előtt az egyetemen és ezt ki kell használni, ha lehet.

Hasonlóan éreztem magam 18 éves koromtól fogva évekig én is. Nekem a megoldás az informatika szak lett: ezzel szinte bármilyen irányban tovább lehet menni, mert informatikusokra mindenhol szükség van.

Kb. 27 voltam, mikor kezdett kialakulni a saját értékrendem és a saját elképzelésem arról, hogy mit akarok. Valószínűleg az segített benne, hogy elköltöztem a szüleimtől (és onnantól még kellett 2-3 év). Az, hogy folyamatosan úgy éreztem, hogy nekem már tudnom _kéne_, hogy mi akarok lenni, és emiatt szorongtam, pedig valószínűleg lassította a dolgot.

Én is azt javasolnám a fiadnak, hogy ne adja be most a jelentkezését. Keressen munkát, dolgozzon két évet, ha lehet, költözzön is el (nem kell egy egész albérlet, lehet pár baráttal közösen lakást bérelni). Ez remélhetőleg katalizálni fogja az értékrendjének, önismeretének a kialakulását, és bónuszként motivációt ad az egyetemhez.

Emellett persze a pszichológus/pályaválasztási tanácsadás se hülyeség.

2-es a rendőrséget és a sereget ne ajánld látatlanba egy olyan embernek akiről nem tudsz semmit, mert lehet hogy nem neki való.

Pláne, hogy az orvosit abbahagyta, mert valószínűleg nem bírta lelkileg.

A fiad sem hülye, több idő kell neki míg megtalálja az útját. Sajnos a mai világban nem olyan egyszerű megtalálnia az útját az embernek, pláne, egy introvertált, vagy egy későn érő típusú embernek.

Hogyha értesz a számítógéphez, és az internethez, google-n keress szakmákat a fiad szemével, ezt értsd úgy, hogy mivel te vagy az édesanyja, te ismered a fiad, te tudod milyen vágyai vannak. A szakmajegyzékbe találsz több szakmát is, ezeket gyűjtsd ki, csekkold hol van hiány, és hol fizetnek emberileg méltón, ami annyit jelent, hogy jól, de itt ne kezdjen el mindenki kombinálni ezen a szón, csak ami egy tisztességes, emberileg méltó megélhetéshez szükséges, ha neki az a vágya, hogy jól fizetett munkája legyen akkor ez a vágya, a lényeg a lényeg, hogy megtalálja amit igazán biztosan szeret.

És ezeket a lapokat őrizd meg, és mikor a fiad tanácsot kér tőled akkor mutasd meg neki, mert te hiába gondolkodsz helyette, az ő élete, neki kell tudnia mit szeretne kezdeni vele. De ha beszélgettek kezdj el nosztalgiázni régi dolgokról, és kérdezd meg, hogy van-e valami olyan vágya amit szívesen megvalósítana, és lehet hogy ez a dolog adja meg majd a választ neki is és neked is, hogy hogyan tudsz segíteni neki igazán.