Lehet egyszerre gyűlölni és szeretni valakit?

Azt gondolom igen, lehet. Legalábbis az én szememben a felnőttlét egyik kritériuma az, hogy elfogadjuk az érzelmeink polivalenciáját, és nem egy duális valaminek tartjuk a világot és az érzelmeinket. Mondok pár példát:

Van egy nevelőapám, akit a világ egyik legokosabb és leghumorosabb emberének tartok, de rettenetes természete van (elég nárcisztikus egy alak). Olyankor, amikor ez előtör belőle, néha a fenébe kívánom, de mindezek ellenére nagyon szeretem és felnézek rá. Elfogadtam, hogy "nagy fény mellett nagy az árnyék", és attól még, hogy tudom őt gyűlölni is, ugyanúgy szeretni is tudom.

Másik példa: nagy rajongója vagyok Wagner zenéjének. Tudom, hogy Wagner antiszemita volt, és biztos vagyok benne, hogy magánemberként sosem kedveltem volna, mégis tisztelem a munkásságát és az egyik legnagyobb zeneszerzőnek tartom, aki valaha élt.

Van hát.

Szerelmes leszel valakibe, így azt hiszed szereted, pedig valójában arra vágysz, hogy ő szeressen vagy vágyjon rád.

Ő pedig durván elutasít. Összetörve érzed magad, utálod emiatt. Mégis azt érzed, hogy még mindig kívánod.