A lustaságnak milyen kiváltó okai vannak? Egyáltalán miért lehet egy ember lusta?

Sok minden. Motiváció hiány,tanult tehetetlenség,mentális betegségek(elsősorban depresszió),súlyos önértékelési zavar,belső elégedetlenség stb. De lehet C vagy D vitamin hiány. Az okok végtelenek.

Motiválatlanság, nevelés, környezet.

Személyiség. Én ilyen típus vagyok. Jó estben az előnyömre van. Ha érdekel valami, akkor segít a legkönnyebb utat megtalálni valami eléréséhez. Lehet ez bármilyen házimunka, de lehet munkahelyi dolog is.

Ha valami kötelező, és nem sürgető, arra nehezebb rávenni magát az embernek. Amit nem feltétlen azért csinál, mert jó neki, hanem mert mondjuk ezt várják tőle. Egyszerűbb példák, most jobb nem jut az eszembe: házifeladat; vagy pl anyud megkér hogy mosogassál; v mozgasd el a bútorokat is és porszívózz. Nincs belső motivációja az embernek , akár testi-lelki-mentális(?) is akár fáradtság. (Én nemtom.) Az uttsót azt nemtom, azért raktam kérdőjelet, azt talán bizonyos szempontból a lelkihez sorolnám, bizonyos szempontból a testihez; pl stressz, idegrendszer; a stressz mondjuk talán egyszerre lehet pont fizikai és lelki dolog is, tehát nem egyértelműen csak egyik , vagy csak másik. Talán. Szóval pl ha valamit nem belső késztetésre csinál, hanem elvárásra; miközben mondjuk pl lehet akár fáradt is, kimerült, leterhelt is. Meg pl mondjuk habitus kérdése is, meg pl születési adottságok is lehetnek; pl bizonyos személyiségjegyekkel ha már eleve születtél. Pl nehezebben veszed rá magad olyan melóra, aminek nem feltétlenül látod saját magad számára a konkrét hasznát; vagy pl sokáig tart, nagyon melós,sokáig kell gyűjteni rá a lelki erőt,és ráhangolódni. Valakinek több erő kell valamibe belekezdeni, mint másoknak. PL egy ilyen nagyobb feladat; ha túl sokáig tartana megcsinálni, miközben pl süttethetné is a hasát a napon; túl sok szabadidőt venne el; és nem az mozgatja,hogy ha úgyis kötelező, akkor minél hamarabb legyek szabad, minél hamarabb legyek túl rajta, és fejezzem be minél előbb, és utána játszhatok, vagy amit akarok, hanem , hogy "má' megint olyat kell csinálni , amit nem akarok, ahelyett, hogy JÓ lenne és inkább olyat csinálnék, amit akarok". Lehet, hogy pl bizonyos szempontból időpocsékolásnak , idővesztegetésnek is tartja, de lehet, hogy pl idegesítés is, pl egyik nap 7.órában matekból olyan házit ad föl a tanár másnap 1. órára (miközben pl a gyerekek így finoman megkérdezik, hogy "ezt holnapra?" És akkor mondja, hogy igen), na szóval, ha már valaki 8 oldalt írt, és már 4 órája csinálja, és még mindig csak a fele van kész, és azt mondja, hogy b-sz0djon meg az egész; akkor pl őt nem nevezném mondjuk kifejezetten lustának. Nekem konkrétan volt ilyen eset; egyik nap 7. óra volt a matek középsuliban, másik nap meg 1. ; és akkor el kezdtem odabent megírni. Hát, aztán láttam, hogy "Ez így hosszadalmas lesz", én meg már nagyon ki akartam menni az udvarra, olyan szép, tavaszi napsütés volt; na, szal, akkor meg kiköltöztem az udvarra a műanyagasztalhoz, a műanyagszékre, de közben nálam volt a telóm is, néztem, már 4 órája csinálom, és még mindig itt görnyedek, gubbasztok a mateklecke fölött, és nagyon nem ezt akarom csinálni, hanem sétálgatni az udvaron , élvezni a napsütést ott úgy hátra elvonulva; és akkor amikor láttam, hogy már 4 órája ott ülök, és már igényelem is nagyon a mozgást, meg így el fog menni az egész napsütéses idő, akkor hagytam a fenébe. De egyébként ez egy szélsőséges eset, és nem kimondottan a lustasághoz kapcsolódik, csak jól esett kiírni magamból. De mondok mást. Például mi úgy lakunk, hogy így "egymás-hegyén-hátán", tehát magyarul kicsi a szoba. És akkor nekem így fel vannak pakolva egy ilyen vékony polcra az ilyen mindenféle papíros cuccaim; iskolai dolgok is, meg saját kreatív is; ami ottvan, attól semmitől nem válnék meg szívesen; na, szóval én , amikor ott azok között kerestem valamit, akkor mindent kirámoltam, és akkor olyan nagy lett a rendetlenség, meg mééég olyan kicsi (kisebb) a hely; hogy már nem volt kedvem visszapakolni, annyira elment a kedvem tőle, hogy olyan szűk lett ott a hely. Tehát pl valaki a saját szükségleteit helyezi ilyenkor előtérbe, tehát, ha valami kötelező, ha valami rossz, ha valami zavarja, akkor ő tehát figyel ezekre a belső érzésekre, és nem akar magának /magában pl kárt tenni, tehát tiszteletben tartja saját magát, önmagát; és ami érzi, hogy neki rossz, azt nem csinálja; vagy legalábbis halogatja, hogy "Ne most rögtön.!!" Ők nem a "Most" emberei , tehát pl ha valaki azt mondja, hogy "most rögtön csináld ezt, most rögtön csináld azt", akkor neki ez így nem nagyon fog menni, lehet, hogy neki sokkal több akaraterőre van szüksége (amíg elszánja, ráveszi magát), hogyha valaki ráparancsol, hogy "Most csinálj meg valamit". Meg pl nemtom, szal, habitus, meg pl lehet, hogy ilyen szabad-szelleműek. Tehát lehet, hogy pl más mondjuk olyan habitussal is született, hogy könnyebben ráhangolódik, ráveszi magát ezekre a dolgokra, és akkor így ezáltal magából kiindulva titulálja a másikat lustának. Vagy ha pl valaki azért nem takarít, mert mondjuk nehéz fröcsögés-mentesen beleönteni a felmosóvizet a wc-be, és mondjuk fél a bacilusoktól pl. És azért nem mos föl. De mondjuk, ha öntés közben ráfröcsög , akkor mondjuk nyilván megfürdik utána, ha meg a ruhája is olyan lett, akkor pl azt meg kirakja a szennyesbe, ha éppen van neki másik, ami nincsen a mosásban éppen, meg még pl akkor a papucsára ha oda is ment akkor azt is letisztítja, meg ha pl ki is fröccsen mondjuk ténylegesen, és mondjuk neadjisten a padlóra is menne, akkor nem tudom, mitcsinál.