Kezdőoldal » Emberek » Emberi tulajdonságok » Hogyan lehetnék türelmesebb?

Hogyan lehetnék türelmesebb?

Figyelt kérdés

Néha túl hamar elfogy a türelmem,introvertált vagyok,inkább egyedül érzem jól magam,mint emberek társaságában.

#türelem #introvertált

2020. febr. 19. 11:41

1/4 Betti980702 válasza:

Ebbe a helyzetbe voltam en is 2even keresztul aztan munkahelyet valtottam es ez a problems el is mult

2020. febr. 19. 11:54

Hasznos számodra ez a válasz?

2/4 anonim

válasza:

Képzeld magad a másik helyzetébe, az empátia sokat segít. Egyébként én is rendkívül türelmetlen vagyok,e z rengeteg dolgot megnehezített, aztán elkezdtem csinálni olyan dolgokat amikről tudni lehetett hogy hónapokig tart, mire látok valami változást, pl növénygondozás, arcápolás egy hosszútávú hatóanyaggal...ilyen apróságok, és ez segített látni, hogy nem lehet mindig azónnal odaugrani a dolgok végére, de ha mindig kicitt belerakunk óriási utat járhatunk be hetek, hónapok alatt, és ha most megállok és visszanézek a megtett útakra bizonyos életterületeken elégedett vagyok...

2020. febr. 19. 12:36

Hasznos számodra ez a válasz?

3/4 anonim

válasza:

Kommentelő, attól hogy valaki introvertált az nem azt jelenti, hogy empátiára képtelen -.-"

Erősen introvertáltak közé tartozom (intp személyiséggel)

Volt olyan munkahelyem ahol mindenkivel rendes voltam, volt hogy én vígasztaltam őket nehéz napjaikon, ölelgettem őket....

Aztán összejöttem párommal... Onnantól hátat fordítottak, kirekesztettek csak mert megöleltem a páromat mikor maga alatt volt.

Ment a rosszindulat, féltékenység felém és az ezekből fakadó ok nélküli pletyka, áskálódás.

Csak bejártam dolgozni, segítettem akinek tudtam.

De volt, hogy inkább nem fogadták el a segítségem s furán viselkedtek, idővel a munkámban is hátráltattak.

+A páromról az összejövetelünktől számítva kb 2 hónap után tudtam meg ki ő a cégnél.

Mindig a személyiség érdekelt.

S olyan nő vagyok, aki egymaga ér el mindent.

Visszatérve: meguntam az embereket, amúgy is szerettem inkább magamban ellenni.

Leváltam mindenkitől, csak munkával kapcsolatos dolgokat, egyeztetéseket kérdeztem/beszéltem meg s mentem dolgomra.

Ez se volt jó nekik...

Ha segítettem vagy akartam el voltam tolva, ha csak csinálom a dolgom az se volt jó.

A végére annyira rajtam csattant az unalmas megkeseredett életük, hogy ott tettek keresztbe ahol tudtak.

Pl tudták hol van az amire rákérdeztem...

De nem mondták meg... Sőt volt hogy eldugták.

Volt hogy szekrényemben turkáltak...

Felmondásom előtt fél évvel felmondott párom, aztán egyik nap én is.

Szóra se méltattam azokat...

Nagyon lobbadékony természetű vagyok, de ott tűrnöm kellett...

Hidd el az se jó ha nyelsz...

Nekem azon nyáron a gerincem teljes idegzetére ráment az általuk okozott s elfolytott stressz, de úgy hogy reggelente csak úgy tudtam felkelni:

-fájdalom csillapító be

-hatás (már amennyire)

-párom segített fel, de orítottam s hullott a könnyem a fájdalomtól.

Senkinek nem kívánom.

Az az időszak stresszes volt a koleginák miatt is + párhuzamosan csináltam a vállalkozás startolást.

Egy valamit tudok biztosra mondani tapasztalat alapján is:

Ne akarjunk mindenkinek megfelelni, hanem alakítsunk ki egy olyan környezetet, ami nekünk megfelel s olyan embereket befogadni az életünkbe, akiket szívesen látunk.

Nah azóta teljes nyugalom s ezerszer jobban haladok projektjeimmel, életcéljaimmal. 😁👌

Keresd meg önmagad 😊

2020. febr. 19. 15:35

Hasznos számodra ez a válasz?

4/4 anonim

válasza:

A másokkal szembeni türelmetlenség legtöbbször abból fakad, hogy olyan dolgokat várunk el, amit mi cselekednénk/mondanánk az ő helyében. Csakhogy mi nem ő vagyunk. Az ő igazsága tévedés lehet a mi szemünkben, míg a miénk az övében. Ha azonban kicsit félretesszük az egót, mindjárt nem olyan kiba5zottul fontos, hogy kinek van igaza, és sokkal több türelemmel viseltetünk mások iránt.

2020. febr. 20. 17:51