Miért van ennyi ítélkező ember?

Az általános- és középiskola után mondhatni már megszoktam, hogy az emberek többsége szereti a hibát keresni a másikban, de azt hittem az évek során rá fognak jönni, hogy ez nem vezet sehová. Aztán kiléptem a "való életbe", és rájöttem hogy az emberek semmit nem változnak korral ilyen téren, már csak a töredékük mondja ki nyíltan ha baja van veled, de a másik háta mögött ugyanúgy megy az ítélkezés, pletyka, rosszindulat, aztán vagy elkerülik és kiközösítik akikkel bajuk van, vagy felcsapják a műmosolyt és haverkodni próbálnak, de ebben nincs semmi jó szándék.

Én próbálok nem belefolyni ezekbe a dolgokba, megvannak a közeli barátaim és családtagjaim, a többiekkel pedig felszínesen elvagyok, de inkább elvagyok egyedül, ha nincs senki a közelben aki szimpatikus lenne. Pont ezért nem is tudnak mibe belekötni, maximum csak a távolságtartásomba, talán páran sznobnak is tartanak, de nem túlzottan érdekel. Szerintem elég szánalmas, hogy egyesek abban lelik örömüket, hogy próbálnak hibát keresni másikban, aztán ha van valami tulajdonsága amin nem tud változtatni, vagy van bátorsága kifejezni önmagát például az öltözködésével, akkor már le kell szólni. Miért jó ez nekik? Felsőbbrendűnek érzik magukat azáltal, hogy a másikat alázzák? Vagy annyira unalmas az életük, hogy másokéval kell foglalkozniuk?

Azon is elgondolkoztam, hogy vajon mi tesz ilyen rosszindulatúvá egy embert, és hogy lehet ez a viselkedés társadalmilag efogadott? Én ha látom hogy valakinek problémája van, akkor próbálok rajta segíteni, vagy ha nem tudok akkor legalább nem bántom (sem közvetlenül, sem a háta mögött), talán a nevelésem miatt, de még csak késztetést sem érzek rá. Ha van köztetek olyan aki magára ismert, őszintén érdekelne a mozivációja. Csak be akart illeszkedni vagy más okból csinálja?

És van még más is, aki hasonlóan érez mint én?