Ti mitől aggódtok a legjobban a koronavírussal kapcsolatban?
A minap hosszasan gondolkodtam ezen, és arra jutottam, hogy én tulajdonképpen nem is magától a betegségtől félek a legjobban, hanem attól, hogy milyen hatása lesz a világra, az életünkre.
Jól emlékszem még, amikor gyerekkoromban a nagyszüleim mesélték, milyen volt az élet a világháború idején. Amikor családok szakadtak szét örökre, és gyerekek lettek árvák, félárvák. Amikor az éhezés mindennapos volt, és csak jegyre lehetett kapni olyan alapvető élelmiszereket, mint a liszt, cukor, krumpli. Amikor egy szelet csoki vagy banán hatalmas luxuscikknek számított. Amikor az emberek majdnemhogy a szemétből főztek kaját, ami borzalmasan rossz volt, de legalább laktatott. A hétköznapi árucikkekhez pl tisztítószerek, tisztálkodási eszközök, alig lehetett hozzájutni.
Az utcára nem lehetett szabadon kimenni, és ha pár napig/hétig nem hallottál az ismerőseid, rokonaid felől, akkor tudtad, hogy valószínűleg nem is élnek. Mindenki rettegésben élt, és imádkozott, hogy legyen már vége.
Akkoriban csodálkozva hallgattam ezeket a történeteket, és borzasztóan örültem, hogy nekem nem így kell élnem.
Most viszont lehet, hogy ez a rémálom valósággá válik, mert ez szerintem a járvány sem lesz kegyesebb hozzánk, mint egy háború. Egy láthatatlan ellenség, ami alattomosan öl, és az egész világra veszélyes.
Ez az én álláspontom, most ti jöttök! Ti mitől féltek jobban, magától a betegségtől, a várható hatásaitól az életetekre, a gazdaságra, vagy mástól?
Mindenki nyugodtan fejtse ki a gondolatait, de tartsátok tiszteletben mások véleményét, ne sértegessük egymást!
válasza:
válasza:Engem egyetemre felvettek külföldön a jövőévre. Én attól fèlek, hogy nem tudok majd menni valami határzár vagy egyéb miatt. :(
Féltem a nagyszüleim, akik most egyedül vannak vidèken, meg a szüleim is, illetve valamennyire a saját helyzetem.
De mivel a szüleim, meg a nagyszüleim is elèg talpraesettek, így talán a legjobban az egyetem miatt aggódok, mert azt aztán semmilyen módon nem tudom befolyásolni... :(
válasza: válasza:Én attól hogy amit most kitaláltak roszsabb mint bármi
Boltban dolgozok ,minket nem véd semmi... a szünet miatt meg lézengnek a diákok középiskolások mindenfelé.Nem ülnek otthon ,karantén ban.
Meg ha Rz sokáig tart elvesztem a munkam,mert egy rokon vigyáz a gyerekemre de hónapokig nem vállalja meg nem is akarnám annyi időre leadni ugymond. ....mert vidéken van nagynénjémnél.
válasza: válasza:Nyugi,sör van dögivel.
Cukor már kevésbé 😀😀de fog érkezni az is.
válasza:Apum egészsége és a sajátom is, mert vírus nélkül se egészséges a tüdőnk.
Utána a háborús helyzet. Tényleg egyre durvább és ki tudja, hányan halnak meg...
Utána az elszegényedés.
Tanultam valamiket, technikailag több suli, de gyakorlatilag 1 terület.
Nem jött be, átképeztem magam.
Rengeteg pénzbe került, maga a sulik is és az átmenetileg bevállalt munkanélküliség is. Iszonyú keményen tanultam, a 2019-es nyaram konkrétan úgy nézett ki, hogy hétvégente, esténként tanulás, gyakorlás, még strandon se voltam (emiatt se).
Végre sikerült benne elhelyezkednem, de bármelyik pillanatban kirúghatnak konkrétan.
Félretett pénzem alig van, nincs, aki segítsen. Tovább tanulni esténként pedig nem fogok szalagmunka mellett (amit megkapok, ha megkapok majd) még 3 évet azért, hogy esetleg, talán, hátha-nátha.
válasza:Ha vége a vírusnak és siker érvényesen nincs mitől tartani jön a mélypont
A következő gazdasági világválság
Az még ocsmányabb lesz a kapitalizmusra épült világon.
Idehaza meg vannak még olyan települések ahol viz v áram nincs bevezetve ...
válasza:Leginkább attól félek, hogy apám elkapja a vírust, és meghal. A hiánya mellett bennem van az önző félsz is, hogy a halálával én mit kezdjek magammal, hogy tartsam el magam és a kutyáinkat. Még nincs szakmám, most ugye a vizsgák is kérdésesek, és hát szoc gondozó és ápoló képesítésem lesz, egyáltalán nem szeretnék ebben elhelyezkedni, amíg nem muszáj. Masszőr szeretnék lenni, tehát tovább kell tanulnom, de előtte az a nyamvadt érettségi is kell. Apám nevelt fel, sokat köszönhetek... mindent neki köszönhetek, de ha ő mostanában halna meg, nem csak a gyásszal kéne megbirkóznom, hanem az élettel is, ami jelenleg enyhén szólva tragikus, hiszen sorra zárnak be a munkahelyek.
És igen, egyetértek, én is tartok azoktól, amiket leírtál. Nekünk itthon kb 5 hónapra elegendő tartalékunk van, ha apám munkahelye megszűnik, utána fogalma nincs, mi a francot tudnánk csinálni, mivel minden bezár. Én meg nem tudok hol munkát vállalni iskola mellett, szakmám sincs még, tehát meg vagyok lőve.
Komolyan, amikor órán tanultunk a járványos megbetegedésekről, járványokról, milyen volt az élet, milyen borzalmas napokat éltek át, végeláthatatlannak tűnt az egész, hallgatni is rossz volt, de közben olyan távoli volt az egész, hogy "oké, meghallgattam, haladjunk az anyaggal", nem hittem, hogy megélek egy járványt. Most meg ez van, és ezt nem hallgatom, hanem megélem, és csak remélni tudom, hogy apám és én is túl is éljük.
18/l
válasza:Attól, hogy nem lehet majd élelmiszert kapni.
Attól, hogy elveszítem a munkámat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!