Egy senki, lúzer, hogyan tud örömet lelni az életében?

Köszönöm! Saját magam is megmondom, beismerem már hogy buta vagyok. Régen tagadtam, de már túl vagyok ezen. Fogalmazni, írni azért tudok mert betanultam, bemagoltam, nem intelligenciából fakad sajnos.

A vállalkozásban először raktáros lettem volna, de ügyetlen voltam a targoncával és három alkalommal is összetörtem az árut, milliós kárt okozva! Rakodásban sem voltam jó, gyenge vagyok, nyeszlett. Utána nekem kellett volna összeírnom a készleteket, excel táblát vezetni, de kiderült hogy alapos betanítás után is hónapokig elrontottam mindent és másoknak több napi munkája volt mindent újraszámolni. Utána apám maga mellé vett, majd cégvezető helyettesnek jó leszek, de nem nagyon ment az sem, nem tudtam a munkásaival úgy kommunikálni amikor engem küldött ki a helyszínekre. Nem fogadtak szót nekem, hiába próbáltam szépen vagy keménykedve. Minden munkakörön végigmentem, de sehol nem váltam be!

Biciklizni szeretek egyedül, más nincsen. Főzésben béna vagyok, művészetekben botfülű, botkezű. A tekerésből megélni nem lehet sajnos. Volt egy idő amikor edző szerettem volna lenni, de kibuktam a suliból, nem ment a biológia megtanulása. Így arról lemondtam. Úgy vagyok vele, hogy a mostani betanított gyári munkának is örülök, ez is több mint a semmi, nem nagyon tudok elrontani semmit, félig a gépek dolgoznak, szinte lehetetlen hibázni.

Most jutott eszembe, hogy egyszer kifestettem a lakást és mindenki megdicsért, hogy milyen szép, egyenletes, csíkmentes lett a festés, mintha egy profi csinálta volna. Esetleg ennek utánamehetnék, hogy mennyire van igény szobafestőre vagy hogy milyen suli kell hozzá. Mondjuk a családom nem nagyon örülne, meg fizikailag is elég gyenge vagyok, az említett alkalomkor is 1 hétig be volt állva a vállam és a karom.