Lehet egy extrovertált, társaság függő emberből szinte senkivel nem beszélő, otthon ülő ember?

Sajnos mindig is bántottak az emberek, illetve jobban magamra vettem, mint kéne. Bár nem gondolom, hogy csak én vagyok a hibás. Sajnos a jelenlegi körülöttem lévő emberek, családtagok, barátok (kapcsolatom nincs) mind olyanok, hogy nem merem előttük felvállalni a véleményemet, mert ha nem értenek egyet, leüvöltik a fejemet, felidegesítik ezen magukat és jól kiosztanak. Nem értem, miért nem lehet elmondani higgadtan, hogy szerintük ez nem így van, vagy mit tudom én.

Nagyon durván érzékeny vagyok, még az idegen internetes trollokon is meg tudok sértődni, nem hogy a fontos embereken... Míg ők másnap már elfelejtik, miért kiabáltak és hülyéztek le, én évekkel később is ezen rágódok.

Eddig kb rosszul voltam, ha órákig nem beszéltem senkivel, vagy ha 1-2 napig otthon voltam, mert nem ért rá senki találkozni. Most pedig inkább megvédem magam azzal, hogy ezeknek az embereknek minél kevesebbszer keresem a társaságát, már simán eltelnek úgy napok, hogy senkihez nem szólok hozzá még chaten sem és egyáltalán nem bánom, sőt, még nyugodtabb is vagyok, mert tudom, hogy nem árthatnak nekem. Még mindig szeretek eljárni ide-oda, de inkább egyedül.

Van hasonló tapasztalatotok?