Hogy tudnék barátokat szerezni, és változtatni magamon?

Nagyon zárkózott vagyok.

Nem azért, mert félénk volnék, igazából nem vagyok az, de egyszerűen nehezen viselem a sok embert magam körül és nem tudok megnyílni feléjük. Akkor érzem magam biztonságban, ha csak csendben figyelhetem őket. Egy barátnőm van, de ennyi. Nehezen bízom meg bárkiben és nagyon rossz vagyok a csevegésben. Mármint tényleg... NAGYON.

Ősszel új suliba megyek, illetve dolgozni fogok, és azt remélem, hogy akkor majd más lesz, de ha belegondolok, miért lenne? Én nem változom ettől.

A legnagyobb problémám az, hogy az átlagnál rosszabbul viselem a buta, közönséges, rosszindulatú embereket, egyszerűen felhúzom magam az ostobaságon, az előítéleteken, meg a felszínességen. Emellett pedig minden, azaz minden érzelem kiül az arcomra, ez sem könnyíti meg a társalgást.

Emiatt elkezdtem inkább kizárni magamkörül a dolgokat, az osztályomban minden szünetben azonnal beteszem a fülhallgatómat és leborulok a padra, hogy ne lássam az osztálytársaimat, ahogy visítoznak és ölelgetik egymást, mintha a háborúból tértek volna vissza, holott tegnap találkoztak, és ne halljam a sok ostobaságot amit kiejtenek a szájukon, csak azért, hogy mindenkinek a dobhártyájába vésődjön, hogy van hangjuk.

Megszoktam, hogy csak azt közlöm egy tömör mondatban, ami lényeges és nem beszélek a magánéletemről, csak a hozzám nagyon közel állóknak.

De rájöttem, hogy ezzel az intelligens, jófej embereket is kizárom, ez pedig nem jó. De nem tudok mit csinálni, egyszerűen nem találtam olyan embert, aki miatt érdemes volna kivenni a fülhallgatót a fülemből. És még ha intelligens is valaki, általában akkoris extrovertált, ez a legrosszabb, hogy a legtöbb szuper ember jól kommunikál és társaságra vágyik, ezért hamar külön válunk, mert annyira különbözünk. Az introvertáltak pedig (akiket ismerek!!) általában csak azért introvertáltak, mert nem elég menők ahhoz, hogy társasági életük legyen. Ergo valami nem stimmel velük, mert szerintem aki vágyik a társaságra és normális, annak összejön a dolog, de ha vágyik rá és mégsem sikerül, akkor valami gond van vele.

Gondolkodtam rajta, hogy talán én is ilyen vagyok, de hamar rájöttem, hogy nem, mivel nálam az utolsó dolog amire vágyom a társaság, a tipikus extrovert szocializálódás. Irigylem azokat, akiknek ez megy, de tudom, hogy én nem vagyok ilyen, soha nem is leszek, ez van. Én erre nem tudok vágyni és ezért nincs is nagy társaságom.

Viszont. Amire vágyom, az egy-két maximum három ember, akik hasonlóak hozzám ilyen szempontból, vagyis akik nem vágynak népszerűségre és nem ostobák. Emellett akik érdekesek, intelligensek és kellően cinikusak ahhoz, hogy jól lehessen beszélgetni velük.

Iszonyúan várom, hogy végre vége legyen a kamaszkornak, mert szociálisan ez maga a pokol, de azért mégis reménykedem hátha találok ilyen embereket, ezért is kérdezem, hogy szerintetek hol lenne érdemes próbálkozni és hogyan? Tudom, hogy ahhoz is túl zárkózott vagyok, hogy ilyen barátokat találjak, ezért szeretnék változni, szerintetek mit kellene csinálnom?

És még valami, van rá esély, hogy találok valakit, aki illik hozzám, mármint párkapcsolat szempontjából? Vannak ilyen emberek?

Elnézést, hogy ilyen hosszú lett, pedig azt írtam, hogy mindig lényegre törő vagyok, de gondoltam, ha már a változás felé próbálok tenni egy lépést, akkor ennyivel is kezdhetem.

Köszi a válaszokat!!