Mindenkivel jópofizik, mosolyog és utána nekem kell lenni a rosszfiúnak mások elött?

Barátnőm ilyen sajnos. Cukimuki mindenkivel még akit utál is. Mézesmázosan beszél idegenekkel, pedig velem és a barátokkal-családtagokkal még a hangszíne is más! Mindenkinek bólogat, mosolyog, elfogad mindent, aztán utána nekem kell a rosszfiúnak lenni. Pl a szomszédunk megkérdezte tőle, hogy levághatja-e a tuják tetejét. Mosolyogva mondta neki, hogy persze, köszönjük, majd bent a lakásban mondta, hogy még ma menjek át és tiltsam meg neki! Vagy a másik szomszéd hozott át süteményeket, mosollyal fogadta, majd mondta nekem hogy minek hozza ide a szrjait, úgyse esszük meg mert tiszta cukor. Kidobatta velem. Valahogy (biztos kukabúvár vagy kukkoló) megtudta a szomszéd hogy a kukában végezte.

Persze én vagyok mindenki szemében a rosszfej, mert tőlem szokták meg, hogy mindenért szólok. Most is azt hiszik hogy én dobtam ki a finom süteményt.

Már mondtam a barátnőmnek hogy nem kell megjátszania idegenek előtt magát. Nem kell megfelelni. Az anyja is ilyen. Amúgy nagyon jófejek, nem gonoszok. Csak pl ő nagyon fitness őrült és nem eszik cukrot, de másoknak ezt nem meri megmondani, nehogy konfrontálódjon.