Ti hogyan léptek túl azon, ha kínos vagy kellemetlen szituációkba keveredtek?

Attól függ, hogy mi az. Meg én okozom vagy csak belekeveredek?

Pl. megbotlom az utcán, vagy előadás közben rosszul mondok valamit, vagy valami kisebb hibát vétek munkában. Ilyenek már nem érdekelnek, persze akkor ciki, de kis idő múlva úgysem emlékszik rá már senki. Meg nem is nagy dolog. Régen ilyeneken is aggódtam, de ezeket már elengedem.

Ami nekem tényleg kellemetlen, az a hangos veszekedés, balhé, az alpári viselkedés. Én nem vagyok ilyen, de van olyan ismerősöm, aki igen. Őt pl. kerülöm is, mert az nagyon kellemetlen lenne, ha valahol balhézna és én éppen ott vagyok.

3: De mi volt? Lecsúszott a nadrágod és mindenki látta a bugyid? Vagy megbotlottál? Azért nagyon nem mindegy a konkrét helyzet.

Nem kell mindent magadra venni. Vannak vicces helyzetek. Te is nevetsz biztosan ilyenekben, ha te vagy a 'közönség' és nem azért, mert bunkó vagy, meg lenézed az illetőt, hanem maga a helyzet vicces.

Én néha úgy vagyok vele, hogy "elvésznek az idő tükrében". Vagy csak nevetek egyet rajta.

Igyekszek ilyeneket nem felvenni. Már ráálltam arra, hogy elképzeljem a többiek mire gondolhatnak. Valószínűleg leszarják vagy furcsálkodnak rajta és elfelejtik.

A másik lépcsőfok meg ha nem érdekel mások véleménye.