Miért néznek le az emberek?

#3 nem pártolt el mellőled az élet. Pont itt a gond, hogy rajtad kívülálló okokat keresel a szerencsétlenségedre.

Igazság az, hogy ez nagyon ritkán van csak így. Az esetek túlnyomó többségében az ember maga tehet róla.

Nem ismerlek, így konkrétumot nem tudok mondani, de abban biztos vagyok, hogy ha létnék rólad egy képet, legalább 10 dologban találnék kivetni valót, és ez csak a megjelenésed.

Nem nyavalyogni kell. Döntsd el, hogy milyen akarsz lenni és kezdjél el tenni annak értekében.

#11

Mégis ez szokott történni, még a "normális" vagy a túlzott önbizalommal rendelkezők esetében is... Ha nem így lenne, akkor nem lenne ennyi előírt státusz-szimbólum, kötelezően elvárt idióta kommunikációs protokoll, rengeteg szubkultúra-klónsereg "mert tartozni kell valahová", a népítélet általi betagozódás "te punk vagy!" "te incel vagy!" "te nyápic vagy!" "te lógós vagy!" "te bunkó vagy!" és kész, a népítélet megszületett, amihez a többség alkalmazkodik is, tehát senki nem szarja le a közösség véleményét, ha pedig valaki mégis, azt általában különcnek tartják, vagy száműzik (ahol még ez törvényes).

Lehet rosszul értelmezed a viselkedésüket. Én is egész életemben meg voltam győződve róla hogy lenéznek, aztán kiderült, hogy pont, hogy tartanak tőlem :)

Nem vagyok egy tipikus beskatulyázható karakter, idegenekkel nem vagyok túl nyílt és barátságos sem, ellenben van önbizalmam és nem töröm magam, hogy beilleszkedjek. Ha valaki barátkozna velem jó, ha nem, az is jó. Elvagyok magamban. Nemrég hallottam vissza egyszerre több helyről is, hogy nagyképűnek tartanak, MINDENKI MÁS gondolja azt, hogy ÉN nézem le őket és azért nem beszélgetek velük. Szóval pont fordított a felállás, mint ahogy én gondoltam volna.

A kapcsolatod leírásából én némi féltékenységet érzek ki. Jóval valószínűbb, hogy amiatt és a negatív hozzáállásod miatt ment tönkre és nem a "lenézés" miatt.