Ti melyik állásponttal értetek egyet?

"Van,ami sosem múlik."

Én személy szerint eléggé ragaszkodó vagyok.Az érzéseim legyengülnek,de sosem vesznek el.Ez viszont nem féltétlenül jelenti azt,hogy ne lennék azzon a személyen/élményen túl.Csak szimplán van érzésem utána.Például,ha a volt exem mondta hogy hiányolt és már szakítottúnk,akkor sose jöttem velük össze.Tudomásul kell venni,hogy vége van és kész.

Nem tudom, megfelelő válasz lesz-e, de szerintem nem nagyon lehet ennél jobban összefoglalni a lényeget.

Weöres Sándor: Öröklét

A Föld, hol az élet terem,

a mindent elnyelő sírverem

a síkság, hegy, tenger, folyó

öröknek látszik és muló.

Világűr és mennyboltozat

sok forgó égi kapcsolat

a milliárdnyi tűzgolyó

öröknek látszik és muló.

Mit eltemet a feledés,

egy gyík-kúszás, egy szárnyverés,

egy rezdület mely elpörög

Múlónak látszik és örök

Mert ami egyszer végbement

azon nem másít semmi rend,

se Isten, se az ördögök:

mulónak látszik és örök.

Igaz az elözö.

A mult nem mulik el, mert ami történt az màr megtörtént nem lehet meg nem történtté tenni.

És mindenböl azaz a jelen jövöböl is mult lesz.

Azaz a jelen és jövö ami mindig elmulik csak a mult nem :)

Attól függ, hogy vesszük.

°Van, ami sosem múlik el.°

Egy ember életében vannak olyan dolgok (pl sérelmek) amelyeket egy életen át cipel az illető.

°Egyszer minden elmúlik.°

Ez tágabb értelemben igaz.

"És hol kezdve volt, ott vége lesz:

Sötét és semmi lesznek: én leszek,

Kietlen, csendes, lény nem lakta Éj.(Vörösmarty Mihály: Az Éj monológja)