Mit tegyek, ha folyton eszembe jutnak a múltban történtek, és nem tudok a gondolatoktól szabadulni?

Ötödikes koromba új városba költöztünk, új iskolába mentem. Nem akartak velem barátkozni már az első perctől kezdve. Elkezdtek leszbikusnak mondani, mert nem volt még barátom. Az egész iskola leszbikusnak tartott. Pattanásos voltam, azért is mindenki csúfolt, hogy ragya-tanya, meg pattanás királynő. A tesi öltözőbe a cuccaimat lelökték a földre, sokszor a földön öltöztem. Amikor sorakozó volt, akkor mindig a hátam mögé jöttek, és hógolyóval meg kavicsokkal dobáltak. Volt, hogy minden kis k...ának elmondtak, meg leszbikusnak.

A legdurvább dolog az volt, amikor felvettem egy nadrágot, ami a mosásban picit összébb ment. Amikor leültem a székre, akkor lejjebb csúszott és kilátszott a fenekem meg a bugyim. Levideozták és elküldték mindenkinek. Egyszer megszöktem az iskolából, és rendőrségi ügy lett belőle, amiatt szöktem meg, mert bántottak. Ránk szállt a gyámügy. Pszichológushoz kellett járjak, és egy pszichiátriai megfigyelés alá is alávetettek. Azóta már elmentem abból az iskolából, de az egyik zaklatómmal egy iskolába járok, mert évfolyamtársam. Meglepő módon előre köszön nekem, pedig azóta eltelt vagy 6 év. Vissza szoktam köszönni neki.

Többször csináltam öngyilkossági kísérletet, összesen 5x. Fel akartam vágni az ereimet, de nem sikerült. Elég mélyen vágtam meg magam, és mai napig látszik a vágás nyoma a csuklómon, valószínűleg már sose fog elmúlni.

Nyugodt pillanataimban eszembe jutnak arról az időszakról képek, amik bevillannak. Ez rossz érzéssel tölt el. Nagyon. Utána órákig ezen kattogok.