Mit tegyek, ha már a sírás kerülget a magányosságtól?

Mióta elköltöztünk, és iskolát váltottam, azóta nincsenek barátaim. Legalábbis olyanok, akikkel el lehetne menni focizni vagy valami. Van pár lány az osztályomból, akikkel jóba vagyok, de ha én hívom őket valahova, akkor mindig programjuk van, meg minden, de amikor más hívja őket valahova, akkor meg szaladnak.

Eddig elvoltam magamba egyedül, nézegettem sorozatokat meg filmeket, de ez már unalmas. Nem kicsit. Engem soha nem hív senki sehova,nem hiányzok soha senkinek. 3 hónap eltelt, a kutya nem keresett, és ha belegondolok, hogy még 3 hónap, elkap a sírógörcs.

Gondolkodtam azon, hogy beállok a városi lány foci csapatba, de ott van az egyik általános iskolai osztálytársam, aki folyton piszkált, és ott is piszkálna. Más sportot meg nemigen akarok kipróbálni, focin kívül szinte semelyik sportot nem szeretem. Meg alapból ők egy jól összeszokott csapat, több kemény év van mögöttük, és nem tudnám velük felvenni a tempót.

Már hiányzik a közösség, én nem bírom ezt hosszú távon. Pedig én elég introvertált típusú lány vagyok, én is meglepődök azon, hogy most társaságba vágyom, de nincs kivel.